Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÜNNEPI SZOKÁSOK

A karácsony,  a  legnépszerűbb  keresztény  ünnep,  mintegy  kristályosodási  centrum,  mely  köré  a  legkülömbözőbb  eredetű  szokások  és  képzetek  csoportosultak  századok  folyamán.  Ha  e  szokások  és  hiedelmek  eredetét  szeretnénk  kutatni,  akkor  végig  kellene  kisérnünk  a  kereszténység  történetét,  elemeznünk  kellene  a  római  és  közelkeleti  ünnepeket,  valamint  ismernünk  kellene  az  európai  népek  kereszténység  előtti  szokásait  is.

A  télközépi  ünnepeket  az  egyház  által  szabályozott  ünnepi  szakasz  fogja  össze.  Ez  az  ünnepkör  november  végén,  december  elején  kezdődik  az  adventtel,  amely  eljövetelt,  az  Úrra  való  várakozást  jelenti.    Minden  közbeeső  ünnepeknek  sajátos  ünnepi  szokásai  vannak.  Ezek  részben  vallási  eredetűek,  részben  népi  hiedelmeken  alapulnak,  ajövőhöz,  a  jövő  év  terméséhez  kötődnek.

Hazánkban  december  13-ához,  Luca  napjához  kapcsolódik  az  egyik  legelterjedtebb  szokás.  Ezen  a  napon  elkezdenek  egy  széket  faragni,  amit  karácsony  előestéjére  fejeznek  be.  Aki  a  templomnaban  az  éjféli  misén  ráál,  az  meglátja,  hogy  ki  a  boszorkány.  A  lányok  szívesen  jósolnak  lucakor,  hogy  ki  lesz  a  jövendőbeliük.

A  karácsonyi  népszokások  sok  újévet  köszöntő  elemet  is  megőriztek  a  régi  időkből.  Ilyen  szokások  a  külömböző  zajkeltések :  kolompolás,  kiabálás ;  az  alakoskodás ;  jelmezek,  álarcok,  állatbőrök  viselése,  melyek  a  gonosz,  ártó  szellemek  elűzésére  szolgáltak.  Falun  házról  házra  járnak  a  legények  regölni,  köszönteni.   Kifordított  bundában,  kezükben  bottal,  csengővel  kopognak  be  a  házakhoz,  hogy  jó  termést,  sok  állatot,  bőséget  kivánjanak  az  új  esztendőben.

December  27-én  Szent  János  napjához  kapcsolódik  a  borszentelés  szokása.  A  szent  bornak  mágikus  erőt  tulajdonítottak,  beteg  embert,  állatot  gyogyítottak  vele.  Öntöttek  belőlle  a  boroshordókba,  hogy  ne  romoljon  el  a  bor.

December  28.  Aprószentek  napja,  a  Krisztusért  mártírhalált  halt  betlehemi  kisdedek  emléknapja.  Ezen  a  napon  vesszőbpl  kis  korbácsot  fonnak,  és  a  gyerekeket  vagy  az  egész  háznépet  megveregetik,  hogy  frissek,  egészségesek  legyenek.

Hazánkban  a  két  legfontosabb  dramatikus  szokás :  a  betlehemezés  és  a  regölés.  Időpontjuk  végigvezet  az  egész  karácsonyi  tizenketteden.  A  betlehemezés  fő  alkalmai  karácsony  és  vízkereszt,  a  regölésé  pedig  István  protomártír  ünnepe.  Az  ünnepsor  vége  január  6-a,  vízkereszt  napja.  A  vizek  megszentelésének,  és  Jézus  keresztelésének  ünnepnapja.

                                     ------------

 

ADVENT

A  latin  eredetű  szó (adventus)  megérkezést  jelent.  A  Jézus  születésére  való  várakozás,  a  felkészülés,  a  reménykedés  időszaka.  András  napjához  legközelebb  eső  vasárnap  és  december  25-e  közötti  négy  hetes  ,,szent  idő"  a  karácsonyra  való  lelki  felkészülés  ideje.  Advent  első  vasárnapja  legkorábban  november  27-én,  legkésőbb  december  3-án  lehet.

A  régi  időkben  éjfélkor  harangszó  hírdette  advent,  valamint  az  egyházi  év  kezdetét.  Eredete  az  5-6   századra  nyúlik  vissza,  ebben  az  időben  az  emberek  szigorú  böjtöt  tartottak.  Napkelte  előtt  hajnali  miséket  tartottak,  amelyeket  ,,angyali  misének",  ,,aranyos  misének"  is  neveztek.   1611-ben  a  nagyszombati  zsinat  advent  első  vasárnapjától  vízkeresztig  megtiltotta  az  esküvőket,  zajos  mulatságokat.

Egyes  elméletek  szerint  Advent  négy  hete  a  Krisztus  eljövetele  előtti  négyezer  éves  sötétséget  szimbolizálja.  Ennek  az  elméletnek  nincs  igazolása  a  liturgiában.

Az  adventi  koszorú  hagyománya  az  ősi  időkbe  nyulik  vissza,  kapcsolatban  van  a  téli  napforduló  szokásaival ;  viszonylag  új  szokás,  a  19.  századbóleredeztethető.  Első  nyomait  a  néprajzkutatók  északon,  a  Keleti-tenger  partvidékén  és  szigetvilágában  találták  meg.  Fűzfavesszőből  koszorút  fontak  és  örökzöldet  csavartak  köré.  Ez  a  szokás  később  Európa  más  vidékein  is  meghonosodott.  A  valódi  adventi  koszorú  készítése  a  19.  században  jött  divatba.  Egy  hamburgi  lelkész  othonában  egy  hatalmas  fenyőkoszorút  erősített  a  mennyezetre,  melyen  24  gyertya  volt,  minden  adventi  napra  egy-egy.  Később  az  egyszerűség  kedvéért  csak  négy  gyertyát  helyeztek  el  a  koszorún.  Minden  adventi  vasárnapon  eggyel  több  gyertyát  gyújtottak  meg.  A  gyertyákat  vörös  és  aranyszallagokkal  díszítették,  az  élet  és  fény  jelképével.

Az  advent  az  ünnepekre  való  ráhangolódás,  a  készülődés  ideje.  Az  idő  múllását  legérzékle- tesebben  mérhetjük.  Ezért  készítenek  -  főleg  gyerekeknek -  adventi  naptárt.  A  naptár  a  készülődés,  várakozás  idején  minden  nap  egy  apró  ajándékkal,  édességgel  lepi  meg  a  gyerekeket.

Advent  angyalai

 

Az  első  vasárnap  angyala (november.  30.)  Négy  héttel  karácsony  előtt  valami  nagyon  fontos  dolog  történik :  egy  angyal  kék  köpenybe  öltözve  leszáll  az  égből,  hogy  közelebb  húzódjon  az  emberekhez.  A  legtöbb  ember  ezt  észre  sem  veszi,  mert  túlságosan  el  van  foglalva  mással.  De  azok,  akik  jól  figyelnek,  meghallják  a  hangját.  Ma  van  az  első  napja,  hogy  az  angyal  először  szól,  s  keresni  kezdik  azokat,  akik  meg  tudják  és  meg  akarják  halgatni  őt.

A  második  vasárnap  angyala (december  7.)  A  második  adventi  vasárnapon  piros  palástba öltözött  angyal  száll  le  a  mennyekből,  kezében  egy  nagy  serleget  hoz.  Az  angyal  szeretné  megtölteni  az  aranyserlegét,  hogy  tele  vigye  vissza  a  menybe.  De  mit  tegyen  a  serlegbe?  Játékot?  Ajándékot?  Törékeny,  finom  szövésű  ez  a  serleg,  a  Nap  sugaraiból  készült.  Nem  tehet  bele  kemény,  nehéz  dolgokat.  Az  angyal  észrevétlen  végigmegy  a  világ  összes  házán  és  lakásán,  mert  valamit  keres.  Tiszta  szeretetet  minden  ember  szívében.  Ezt  a  szeretetet  teszi  a  serlegébe,  s  viszi  majd  vissza  a  mennybe.  Mindazok,  akik  a  mennyben  élnek,  fogják  ezt  a  szeretetet,  s  fényt  készítenek  belőle  a  csillagoknak.  Ezért  olyan  jó  felnézni  a  hunyorgó,  ragyo- gó  csillagokra

A  harmadik  vasárnap  angyala (december  14.).  Advent  harmadik  vasárnapján  egy  fehér  ragyogó  angyal  jön  le  a  földre,  jobb  kezében  egy  fénysugarat  tart,  amelynek  csodálatos  ereje  van.  Odamegy  mindenkihez,  akinek  tiszta  szeretet  lakik  a  szívében,  s  megérinti  fénysaugarával.  Azután  a  fény  ragyogni  kezd  az  emberek  szemében,  s  elér  a  kezükhöz,  lábukhoz  és  egész  testükhöz.  Így  még  az,  aki  a  legszegényebb,  legszerencsétlenebb,  az  emberek  között,  az  is  átalakul,  s  megszállja  a  béke,  a  tiszta  szeretet  és  a  boldogság  érzése.

A  negyedik  vasárnap  angyala (december  21.)  A  karácsony  előtti  utolsó  vasárnap  egy  nagy,  lila  lepelbe  öltözött  angyal  jelenik  meg  a  mennybolton,  és  járja  be  az  egész  Földet.  Kezében  lantot  tart,  és  azt  pengeti.  Közben  szépen  énekel  hozzá.  Ahhoz,  hogy  meghalgassuk,  jól  kell  figyelnünk,  s  szívünknek  tisztának  kell  lennie.  A  béke  dalát  énekeli.  Sok  kis  angyal  kíséri,  s  együtt  énekelnek.  Daluktól  valamennyi  mag,  amely  a  földben  szunnyad,  felébred,  így  lesz  majd  új  élet  tavasszal  a  Földön.

                                      -----------

 

KARÁCSONY

 

Minden  nép  nagy  ünnepségekkel  búcsúztatja  az  óesztendőt  és  köszönti  az  új  évet.  Ezek  az  év  végi  ünnepek  hosszú  időn  keresztül  egybeestek  a  téli  napforduló  idejével.

A  régi  idfőkben  a  naptári  új  év  kezdete  nem  a  mostani  időpontra  esett.  Sokáig  a  természet  megfigyelése  alapján  számították  az  időt.  Ezért  eleinte  a  téli  napforduló  ideje,  december  25.  környéke  volt  az  új  év  kezdete.  A  régi  rómaiak  a  hosszabodó  nappalokat,  a  fény  újjászületését  a  Legyőzhetetlen  Nap  istenének.  Mihrásznak  a  születésével  azonosították.  December  25.  a  Legyőzhetetlen  Nap  születésnapja  lett.

A  kereszténység  a  rómaiaktól  és  más  vallások  szokásaiból  is  sokat  átvett,  hogy  népszerübbé  váljon.  Így  a  sok  ezer  éves,  a  téli  napfordulóra  eső  ünnepet  is  belevonta  a  keresztény  vallás  ünnepkörébe.  A  legnagyobb  ünnepet  tette  erre  a  napra :  a  Megváltónak,  a  kereszténység  legjelentősebb  alakjának.  Jézusnak  a  születésnapját  I. (Szent)  Gyula  pápa  350-ben  nyilvánította  december  25-én  a  Megváltó  születésnapjává.

A  születés  lehetséges  időpontja  a  mai  napig  nem  tisztázott,  de  az  örmény  egyház  kivételével - ezen  egyház  hívei  január  6-án  ünnepelik  Jézus  születését -  a  többi  egyház  elfogadta  Gyula  pápa  döntését.

Az  európai  karácsonyi  szokások  elkülönítése  nem  egyszerű,  mivel  maga  az  ünnepnap  sem  válik  ki  élesen  a  vízkeresztig  tartó  12  napos  ünnepkörből.  A  karácsony  ma  már  mindan- nyiunknak  az  év  egyik  legnagyobb  ünnepe,  amely  hosszú  századok  óta  az  egész  világ  számára  ugyanazt  jelenti,  ugyanazokat  a  gondolatokat  ébreszti  az  emberekben.

A  karácsonyfa  története

 

Ma  már  el  sem  tudnánk  képzelni  a  karácsonyestét  karácsonyfa  nélkül.   Talán  ez  a  legszebb  és  leglátványosabb  ünnepi  szokás.  A  karácsonyfa  állítása  nem  számít  régi  szokásoknak.

A  külömböző  ünnepek  során  a  fák,  örökzöld  növények  szerepe  minden  népnél  nagy  volt.  A  magyar  népi  hagyományokban  a  karácsonyi  életfa  vagy  termőág  tekinthető  a  karácsonyfa  elődjének.  A  karácsonyfa  bibliai  eredetű  magyarázat  szerint  ősi,    családfa  jelentéssel  bír,  eszerint  ez  a  fa  Jézus  családfáját  is  jelenti.  Valamint  kapcsolatba  hozzák  a  bibliai  tudás  fájával  is,  hiszen  karácsony  napja  az  első  emberpár :  Ádám  és  Éva  napjára  esik.

A  karácsonyfa  állítása  német  eredetű  szokás,  a  XVII.  században  terjedt  el.  A  németek  abban  a  hitben  éltek,  hogy  a  téli  napforduló  idején  a  gonosz  szellemek,  a  halottak  szellemei  kiszabadulnak  és  szabadon  csatangolnak  a  világban.   A  kisértetektől  az  emberek  csak  úgy  menekülhetnek  meg,  ha  az  élet  örökzöldje,  a  fa  alá  húzódnak.  A  hagyomány  szerint  Luther  Márton  állított  először  karácsonyfát  gyermekeiknek.  Ő  azonban  már  Jézus  születésének  tiszteletére  állította  a  fát  és  számtalan  kis  gyertyát  gyújtott  rajta.

Az  első,  történelmileg  is  megalapozott  adat  1605-ből  származik.  Egy  strasbourg-i  polgár  jegyzetei  arról  árulkodnak,  hogy  városában  akkoriban  elterjedt,  hogy  fenyőfákat  állítanak.  A  fákat  gyümölcsökkel,  papírkivágásokkal,  aranyláncokkal  és  édességekkel  díszítették.

Magyarországon  csak  a  múlt  század  második  felében  kezdett  elterjedni  ez  a  szokás  a  bécsi  udvar  ösztönzésére.  Először  csak  a  nemesi  családoknál - először  Brunswick  Teréz,  martonvásári  grófnő  állított  karácsonyfát  1824-ben -  később  a  módosabb  polgároknál  is  elterjedt.  A  parasztok  körében  csak  ebben  a  században,  sokaknál  csak  1945  után  honosodott  meg  a  fenyőfa-állítás.

Angliában  ma  sem  szokás  fenyőfát  állítani,  helyette  fagyöngyből  készült  koszorút  fügesztenek  a  mennyezetre.  Van,  ahol  az  a  hiedelem  él,  hogy  a  karácsonyfát  is  az  ajándékozó  földöntúli  lény  hozza.

A  karácsonsfadísz  korábban  alma,  dió,  házilag  készített  sütemények,  mézeskalács  volt.  Az  1880-as  években  jelent  meg  az  üvegdísz.  Ma  már  egyre  nagyobb  fákat  állítanak  üvegdíszekkel,  szaloncukorral,  színes  égőkkel.

Karácsonyi  ajándékozási 

        szokások  a  nagyvilágban

 

A  karácsonyi  ünnepek  évszázadokig  Húsvét  árnyékában  álltak.  Csak  a  XIX.  századra  vált  Európa-szerte  a  karácsony  az  első  számú  keresztény  ünneppé  és  vált  fokozatosan  családi  eseménnyé.  A  szeretet  ünnepének  szokáskörében  a  nemzeti  sajátosságokat  hordozó  étkezési  hagyományok  mellett  lassanként  kialakult  az  ajándékozás  rítusa  is.  A  karácsonyi  ajándékozási  tradíciók  ugyan  szinte  országonként  mások,  azért  nem  nehéz  észrevenni  a  hasonlóságokat.

  Az  európai  országokban  mindenütt  állítanak  a  német  hagyományok  szerint  elterjedt  szokásként  karácsonyfát.  Ennek,  illetve  az  otthonok,  valamint  az  utcák,  közterek  díszítésének  azonban  nincs  mindenütt  olyan  nagy  kultusza,  mint  a  német  nyelvterületen,  avagy  az  északi  országok- ban.

A  gyerekek  természetesen  mindenütt  azért  is  várják  a  karácsonyt,  mert  ilyenkor  ajándékokat  kapnak.  A  magyar  családokban  általában  a  Jézuska,  vagy  a  Télapó  hozza  a  meglepetéseket.  A  velünk  szomszédos  Ausztriában  Cristkindl,  vagyis  karácsony  szülötte  az  ajándékozó.

  Németországban  Weihnachtsmann,  vagyis  Télapó (szó  szerinti  fordításban  Karácsonyapó)  a  felelős  a  csomagok  fenyőfa  alá  ,,csempészéséért".  Az  angoloknál  Father  Christmasra (szó  szerint  szintén  Karácsonyapónak  fordítható)  várnak  a  gyerekek.   A  mi  szokásainktól  eltérően  az  angol  gyerekek  nem  Szent  este (Christmas  Eve),  hanem  december  25-én  reggel  kapják  meg  a  csomagokat.  A  brit  mesék  szerint  a  Télapó  a  kéményen  keresztül  érkezik  és  a  kandallókból  bújik  elő,  az  ajándékokat  pedig  egy  hosszú,  vastag  zokniban  rejti  el.  A  fenyőállítás  tradiciója  az  angoloknál  is  Németországból  érkezett,  míg  a  Londonban  felállított  legnagyobb  karácsonyfát  hagyományosan  Norvégiából  hozzák.

Svédországban  Szenteste  a  családi  vacsora  után  a  hagyomány  szerint  mindenki  egyszerre  bontja  ki  a  karácsonyfa  alá  tett  ajándékokat.  Ezeket  egyébként  a  Jultomten,  vagyis  egy  manó  hozza.  A  szomszédos  Finnországban (ne  feledjük,  az  igazi  Télapó  ezen  a  vidéken,  Lappföldön  lakik)  a  Télapó  nem  akkor  látogatja  meg  a  gyerekeket,  amikor  ők  alszanak.  A  finneknél  a  Télapó  a  házba  lépve  hangosan  megkérdezi :  ,,lakik  itt  jó  gyerek?".  Az  igenlő  válasz  után  a  szakálas  kosarából  kiosztja  az  ajándékokat.   Az  északi  országokkal  ellentétben  Dél-Európában  nem  alakult  ki  jelentős  Télapó-kultusz.

Olaszországban  és  Spanyolországban  az  ajándékozás  fő  napja  nem  Szenteste,  avagy  karácsony  napja,  hanem  Vízkereszt  napja.,  vagy  annak  előestéjén  januárban.  A  gyerekek  arrafelé  a  karácsonyi  ünnepkört  lezáró  Vízkeresztkor  várják  az  ajándékhozót.  Olaszország  több  vidékén  La  Befana,  vagyis  Vízkereszt  szülötte  hozza  az  ajándékokat.  Olaszországban  újabban,  talán  a  külföldi  hatásoknak  is  engedve,  divatba  jött  Babbo  Natale,  azaz  a  Télapó.  aki  természetesen  nem  vár  januárig  az  ajándékok  szétosztásával.

Spanyolországban  Vízkeresztkor  a  gyerekek  a  kitisztított,  kifényesített  cipőiket  a  küszöb  elé  teszik  és  abba  kapják (a  magyar  Mikulás  szokáshoz  hasonlóan)  az  ajándékokat.  A  spanyol  gyerekek  a  biblia  napkeleti  bölcstől (Három  Királyok)  várják  az  ajándékot.  Különösen  Baltasar,  vagyis  Boldizsár  örvend  nagy  népszerúségnek. 

Portugáliában  is  a  cipők  kerülnek  a  kandallók  mellé (némiképp  a  brit  mintát  követve),  hogy  a  kéményen  keresztül  érkező  O  Pai  Natal (vagyis  Télapó,  Karácsonyapó)  titokban  abba  rejthesse  az  ajándékokat.  Az  angol  hatást  mutatja  az  is,  hogy  a  portugál  gyerekek  is  csak  karácsony  első  napjának  reggelén  találhatják  meg  az  ajándékokat.  A  kisebbik  ibériai  országban  a  gyerkőcök  egy  része  a  Télapótól,  míg  másik  része  Jézustól  várja  a  meglepetést.

  Az  Amerikai  Egyesült  Államokban  a  Karácsony  fényét  kicsit  elhomályosítja  a  november  végi  Hálaadás  ünnepe.  Az  amerikai  gyerekek  azért  nem  járnak  rosszul,  hiszen  alig  egy  hónap  leforgása  alatt  két  családi  ünnepen  lehet  ajándékot  kapni.

Leginkább  azonban  talán  a  nagy  játékgyártók  és  forgalmazók  járnak  jól,  akik  szinte  minden  új  termékük  világpremierjét  az  amerikai  ajándékozási  szezonhoz  igazítják.  És  ami  Amerikában  jól  fogy  a  játékboltok  polcairól,  azt  az  európai  Télapók  is  hamar  fefedezik  maguknak.  Az  amerikai  gyermekek  meséiben  Santa  Claus,  azaz  Mikulás  rénszarvas  szánon  érkezik  és  az  angol  mintának  megfelelően  a  kéményen  keresztül  lopozik  be  és  rejti  a  fenyőfa  alá  az  ajándékokat.

                                      -----------

 

SZILVESZTERI  HAGYOMÁNYOK

 

Szilveszter  estéjét  és  éjszakáját  ma  is - hasonlóan,  mint  régen,  de  igazodva  a  mai  korhoz - ünneplések  és  rendezvények  ölelik  körül.   Még  ma  is  él  az  alábbi  mondás :  Amilyen  az  újév  napja,  olyan  lesz  az  egész  esztendő  is.  Ez  a  nagy  fogadalmak  ideje,  amiket - attól  függően,  mennyire  tartjuk  be  a  magunknak  adott  szavunkat - ideig  óráig  meg  is  szoktunk  tartani.

A  szilveszter  és  Újév  talán  a  leggazdagabb  babonákban.  Még  a  hitetlenek  is  varázsolnak  valamit  ezen  a  napon.  Álarcot  húznak,  hogy  elijesszék  az  óévet  magával  vivő  szellemet,  vagy  szerencsepénzt  tesznek  a  tárcájukba.  Sok  családban  szokás  ezen  a  napon  a  szerencsepogácsa  sütése.  A  legjobb  nap  ez  a  gazdagság  varázslásra,  gazdaggá  teszi  az  új  esztendőket,  ha  ilyenkór  pénzt  találunk.Szerencsepoghácsa  úgy  készül,  hogy  a  sima  pogácsák  egyikének  közepébe  érmét  teszünk,  és  aki  megtalálja,  azt  éri  abban  az  évben  a  legnagyobb  szerencse.  Fontos  azonban  ,  hogy  a  pogácsa  még  az  óévben  elfogyjon. 

A  hagyományos  ételek  fogyasztása  is  bőséget,  szaporaságot,  főleg  anyagi  gyarapodást  varázsol.  A  lencse,  a  bab,  vagy  bármilyen  apró  szemes  étel  fogyasztása  szerencsét  hoz.  A  malac  előre  túrja  a  földet,  vagyis  ,,kitúrja  a  szerencsét",  sőt  kunkori  farkát  meg  is  lehet  markolni,  így  aztán  garantálhatjuk  a  a  szerencséket  a  következő  évre.  A  lábasjószág,  csirke,  vagy  tyúk  fogyasztása  azonban  tilos,  mert  a  hátrafelé  rúg,  elkaparja  a  szerencsénket.  Ma  tilos  a  mosás,  teregetés,  mert  az  valaki  halálát  hozza.  Ma  tilos  levinni  a  szemetet,  mert  kiöntjük  vele  a  szerencsét  a  házból.

Azt  tartjáka  szilveszteri  álom  beteljesedik,  így  ne  mulassuk  át  az  egész  éjszakát,  hanem  hagyjunk  időt  egy  jósálomra  is!  Ezen  a  napon  nem  szabad  orvost  hívni,  orvoshoz  menni,  mert  akkor  betegséggel  töltjük  majd  a  következő  évet.  A  szilveszter  éjjelén  megfájduló  fog  valaminek  a  halogatását  jelöli,  amit  már  nem  szabad  tovább  görgetnünk  az  új  esztendőben. 

Ma  este  szokás  az  ólomöntés,  vagy - ez  az  egészségre  kevésbé  veszélyes,  ám  ugyanolyan  hatékony  módszer - a  faggyúöntés.  Az  egyiknél  ólmot  olvasztanak,  a  másiknál  gyertyafaggyút,  vagy  viaszt.  Mindkét  eljárás  azonos.  A  felmelegített  anyagot  hideg  vízben  öntik,  és  megnézik,  milyen  alalot  vett  fel.  Az  alakok  formák  jellegzetességei  utalnak  a  jövendőre,  a  formák  egymásutánisága  az  időben  előre  haladó  eseményeket  vetíti  előre.

Éjfélkor  az  első  óraütéskor  elfújják  a  gyertyát,  és  csak  az  utolsó  óraütéskor  gyújtják  meg  újra  (ekkor  durran  a  pezsgő  dugója  is!).   Aki  ilyenkor  hátra  nézve  nem  látja  meg  a  saját  árnyékát,  az  bizony  megrendelheti  a  koporsóját.

Távol  lévő  szerelmesek  ilyenkor  egy  kicsi  pezsgőt  öntsenek  ki  a  földre - azért  ne  a  háziak  féltett  perzsaszőnyegére - mielőtt  a  többiekkel  koccintana,  hogy  a  kedvessel  egész  évben  egyűtt  maradjanak.  Egyes  hagyományok  szerint  ez  azért  is  hasznos,  mert  ha  ilyenkor  valamit  kiöntünk  a  földre,  akkor  ,,dől  a  lé"  egész  évben.