ÉRDEKES TRÉFÁS OLDALAK

• Ki  volt  az  ipafai  pap

 Kezdjük  azzal,hogy  nem  is  ipafai,  hanem  ibafai  pap  volt (a  b csak  a  rólla  szólló  nótában  változott  p-vé  a  nyelvtötő  kedvéért.)   Hangai  Nándornak  hivták.   Valóban  szeretett  pipázni,,  olyannyira,  hogy  gyakran  tartalék  pipát  is  hordott  magával.   De  hát  pipázni  más  is  szeretett !egy  ötletes  újságírón  múlott,  hogy  mégis  ő  lett  a  híres  nevezetes  fapipás  pap.   Egy ízben  ugyanis  ellátogatott  a  közeli   Bőszénfa  papjához,  aki  bemutatta  Roboz  Istvánnak,  a  jó  tollú  és  jól  verselő  hírlapírónak  is.   Roboz  hírtrlen  támadt  ötlettel  néhány  játékos,  nyelvgyötrő  rímet  kanyarított  róla  meg  a  pipájáról.  e  néhány  rím  az  alapja  az  ismert  notának,  mely  szerint  " az  ipafai  papnak  fapipája  van,  tehát  az  ipafai  papi  pipa  fapipa."   Az   ibafai  parokián  ma  is  megtekinthető  a  fapipa  másolata,az  eredetit  pedig  Hangai  Nándor  rokonai  őrzik.

• Miota  van  piros-fehér-zöld ?

A  legrégibb  magyar  zászló  egyszinű  piros  volt.   Majd  a  piros-fehér  vált  nemzeti  színűekké  az  Árpádház  címerének  piros  és  fehér  sávja  nyomán.   E  kettőhöz  társult  a  xvi. században  a  zöld.   A  színek  mai  elrendezése  csak  a  xix.  század  elején  alakult  ki  a  francia  trikolor  hatására.   Végül  az  1847- 48-as  országgyülés  erejével  is  szentesítette  nemzeti  színként  a  piros-fehér-zöldet.   A  három  szín  hamarosan  annyira  összefonodott  a  nemzeti  érzület  kifejezésével,  hogy  Wagner  Sándor  szándékos  anakronizmust  követett   el  Dugovics   Titusz  hőstettét  ábrázoló,  1859-ben  festett  képén,  két  piros- fehér- zöld  zászlot  illesztett  az  1456-ban  játszodó  jelenetbe.  

• Rosszul tanultak-e  a  híres  emberek ?

Önérzetünket  erősítő,  régen  elterjedt  hiedelem,  hogy  a  nagy  tehetségű  emberek  általában  nem  álták  meg  a  helyüket  az  iskolában,  sőt  minden  igazi  lángelme  rossz  tanulóként  kezdte     Mint  a  legtöbb  népszerű   általánosítás,  ez  is  csak  félig  igaz.  Kétségtelenül  rosszul  tanult  Bismarck,   Balzac, Churchill,Baudelaire,  Gaandi,  Franz  Kafka,  G. B.Shaw ,  Einstein,  Wagner,  Maiakovszkij,  James,  Joyce,  Rilke,  Faulkner.    Eminens   diák  volt  viszont  Lenin,  Marx,  Schiller,  a két  Grimm,  Zola,  Flaubert,  Kant,  Descartes,  Hegel,  Richard  Strauss,  Erich  Kastner,  Voltaire,  Julius  Caesar  ,Roterdami  Erasmus,  Morus  Tamás.   Akadt  nem  egy,  kezdetben  rossz  tanulóként    bukdácsoló  világnagyság ( p.l.  Npoleon .),  akikből  aztán  jó    tanuló  lett,  sőt  olyan  is,  aki  alig  járt    iskolába,  mint  Mark  Twain,  Jack  London  vagy  Alberto  Moravia.   Ez  utobbi  némileg  azért  behozta  a  lemaradást,  mert  60  éves  korában  leéretségízett..

• Hol  nyugszik  szent  Gelért  püspök

Aki  a  szent  Márk  térről  átnéz  San  Giorgio  Magoire  szigetérre  és  apátságára,  többnyire  nem  tudja,  hogy  ebben  a  bencés  kolostorban  müködött  Szent  Gelért.  Hogy  az  isztriáni  félszigeten  keresztül  innét  indul  el  Szentföldre,  de  útját  Szent   Mór  püspök  közbenjárására  megszakította  Magyarországon,  s  ott  maradt.   E  források  szerint  Szent  Gelért  1030  körül  kezdte  meg  müködését  Szent  István  király  oldalán,  1046  szeptember  24- én  taszították  le  a  pogányok  a  budai  sziklákrol,  és  1083-ban  avatatta  szenté  vii.  Gergely  pápa.   E  környéken  többek  közt  azért  is n részesült  köztiszteletben,  mert  szent  Gelért  ( olaszul  San  Gerardo )  velencének  hosszú  és  fényes  történelme  folyamán  egyetlen  mártírja  volt.   A  mai  Olaszországban  Szent  Gelértet  mint  az  ifjuság  szentjét  tisztelik  október  minden  első  vasárnapján.   Az  üvegkoporsó,  amelyben  nyugszik,    fehér  márványszarko -fágban  volt  elhelyezve.   Ez  a  szarkofág  a  vii.  századból  származik,  az  egyik  oldalfa  elpusztult,  így  látható  benne  az  üvegkoporsó. 

                             Történelmi  emlékhelyek  és  emlékművek

• Csíksomlyói  kolostor 

 A  xv.  század  elején  alapított  csíksomlyói  Ferenc- rendi  kolostor  a  vallás,  hit,  a  kultúra,  az  írásbeliség  helyi  központja.   A  letűnt  századokban  nem  egyszer  került  viharos  történelmi  események  forgatagába.   1600  őszén  a  csíkiaknak  Mihaly  vajda  támogatásáért  kellett  lakolniuk.  Székely  Mózes  ekkor,  vagy  talán  később  valamivel,  felégette  a  kolostort.   Másik  közismert  tragikus  eseménye  Csíknak,  amikor  1661.  október  21- én  a  pogányok  elől,  a  források  szerint  mintegy  9000  ember  menekült  ide.   Az  ide  menekülteket  vagy  kardélre  hányták,  vagy  rabságra  vetették  a  török- tatár  betörők. Többek  közt  4  szerzetest  megöltek,  4- et  elhajtottak.   A  templomot,  a  kolostort  felégették.   Szerencsésebben  alakult  a  somlyóiak  sorsa  1694.  február 15- én  Nizet  Ferenc  somlyói  szerzetes  az  összegyűlt  embereket,  férfiakat,  diákokat,  asszuonyokat felfegyverezte,  csatasorba  állította.   Hadi  készültségüket  látva,  a  tatárok  kitértek  az  összecsapás  elől.

• A  csíkszeredai  Mikó- vár

 Ó- olasz  bástyás  várkastély.  Építője  Mikó  Ferenc  csíkszéki  főkapitány,  erdélyi  tanácsúr,  kincstárnok  és  Bethlen  Gábor  fejedelem  diplomatája.   A  vár  tervezője  valószínű  a  fejedelem  építésze,  fundálója  Giacomo  Resti.   1623  tavaszán  kezdték  építeni,  Mikó  Ferenc  halála  után  a  fiáék,  Jozsefé,  ennek  elhunyta  után  özvegye,  Macskási  Ilona,  majd  Damokos  Tamás,  1659- ben  pedig  Petki  István  a  tulajdonosa.   1661.  október  21- én  a  Csíkba  betörő  török  csapatok  ostrom  alá  fogták  a  várat :  ,, ágyúkkal  a  várat  rombolták... a  várost  felgyújtották... a  lángok  a  várig  menvén  az  is  tűzet  fogott... a  magyarok... mikor  a  várból  kijöttek... elfogattak.   A  vár  és  a  város  elpusztult.  A  győzedelmes  harcosok  örvendeztek  és  vígan  voltak."   Evlia  Cselebi  török  kronikás  beszél  így.   Ami  ezután  a  várban  megmaradt,  azt  a  szenkirályi  Jozsa  Mihály  vitte  el ,elhozám,  mert  más  is  elvitte  volna."   Majd  csak  1714- 1716.  között  került  sor  a  vár  helyreállítására  restaurálására.   A  Csíkban  állomásozó  császári  hadak  parancsnoksága  székelt  itt,  majd  1764- től  az  első  székely  határőrezred  parancsnokságának  a  székhelye  1849- ig.   Ezután  is  kaszárnya.   1970- től  a  múzeum  vette  birtokába. 

• A  hosszúaszói  Xantus- kápolna

1933- ban  egy  turistacsoport  kiásta  a  hosszúaszói  Xantus- kápolna  romjait.   Emlékkövet  állított  fel  a  következő  felírattal : E  helyen  állott  a  Xanthus- kápolna,  amelyet  a  népkegyelet  az  elesett  Xantus  Keresztes  alcsíki  királybíró  sírja  fölé  emelt  az  1694- i,  tatárok  elleni  győzelmes  csata  emlékére.   Állítatta  és  a  kápolna  romjait  kiásta  a  B.T.E.  csíki  turistacsoportja,  1933.   A  kápolna  feltehetően  csúcsíyves  stílusa  ellentmond  a  kornak,  amelyben  a  hagyomány  szerint  emelték.   Xantus  Keresztes  viszont  a  xvii.  század  végén  létezző  személy  volt,  Hosszúaszóban  lakott.   A  csíkszentgyörgyi  anyakönyv  bizonyságára,  hogy  Tompos  István  1694- ben  a  hosszúaszói  csatábasn  lelte  halálát.   Két  évvel  később  egy  per  során  találkozunk  a  hosszúaszói  özvegy  Xantus  Keresztesné  nevével  is.  Nagy  tehát  a  valószínűsége  annak,  hogy  a  néphagyomány  valóban  megtörtént  eseményekről  szól.   1990- ben  a  hagyománytisztelő  mindszentiek  újból  felépítették  a  kápolnát.

• A  mádéfalvi  veszedelem  emlékműve ( Siculidicium )

Az  osztrák  császári  katonaság  által  1764,  január  7- én  véghezvitt  mészárlásban  körülbelül  kétszázan  haltak  meg.  A  csíki  áldozatokat  saját  falujukban  temették  el.   A  mádéfalvi  veszedelem  háromszéki  áldozatai,  44 férfi,  Mádéfalva  határában  hantolták  el.     Vészhalom  fölé  emelt  fejfára  a  tisztek  ezt  írták :  Domita  Siculorum  superbia  hic  jaset. ( Itt  fekszik  a  székelyek  megtört  büszkesége. )   A  fejfa  hátára  írva,  valaki  imigyen  válaszolt :  Itt  emelt  magának  a  gonoszság  oltárt,   Mondd  el  hóhérinkra  a  CIX.(109)  zsoltárt !    A  109.  átok  zsoltár  lényege :  fiai  legyenek  árvákká,  felesége  özvegyasszonnyá !  ii Jozsef  császár  it- járakor  állítólag  meglátta  ezt  a  felíratot  és  a  keresztfát  a  helyéről  eltávolítatta.   Cserei  Zsuzsanna  is  állíttatott  a  Vészhalomra  keresztfát.  1778- tól  ott  volt  a  Részeg  András  és  felesége  emelte  fejfa  is.   Orbán  Balázs  egy  1852- ben  elhelyezett  keresztet  említett.   Felírata :  Ezen  kereszt  emlékül,  kik  itt  nyugszanak  az  1764- es  veszedelemtől.   Utoljára,  1885- ben  Szabó  Péter  állíttatott  keresztfát  az  örök  álmukat  alvó,  1764- es  események  áldozatainak  a  sírjára.  

 Orbán  Gyula  1891- ben  a  tömegsírra  emlékmű  építését  indítványozta.  Intézőbizotságot  hoztak  létre.   A  költségek  fedezésére  gyűjtőiveket  bocsátottak  ki.   Egyének  és  testületek  adakoztak  az  emlékmű  javára.   Tamás  Jozsef  építész  tervei  alapján  Szász  István  vitelezte  ki  az  épíytményt.

A  márványtábla  Sántha  Nándor  vésnök  munkája. Az építmény  tetején  levő kitárt  szárnyú  sas (2,60m)  Köllő  Miklós  szobrászművész  alkotása.  ( A  kiadásopk  10 700  koronára  rúgtsak ! )   Fel  avatásra  1905.  október  8- án  került  sor.   Az  avatási  ünepély  főszereplői  Murány  Kálmán  főesperes,  Becze  Antal  alispán,  Gyöngypál  Domokos  országgyülési  képviserlő,  Zsögön  Zoltán  tanár,  Fejér  Sándor  főjegyző  és  László  Gáspár  kántortanító.   Felirata.

                                                                  Siculkodium

                                                                   1764.  jan.  7

                                          A  határőrség  erőszakos  szervezésekor

                                                     Madéfalva  határában

                                                 1764.  jan.  7- én  hajnalban

                                           a  csász.  katonaság  által  lekaszabolt

                                                        Csík  és  Háromszéki

                                                        200  székely  vértanú

                                  Kik  az  ősi  szabadság  védelméért  vérzettek  el,

                                          emelte  az  utókor  hálás  kegyelete.

                                                                    1899.

                                     Székely  nép !  Itt  hullott  őseidnek  vére,

                                  Kiket  zsarnok  önkény  bosszús  karja  éré.

                                Midőn  alkotmányos  szabadságod  védték,

                                   Szörnyűkép  olták  ki  sok  ártatlan  éltét 

                                De  bár  elvesztek  ők  ádáz  fegyver  alatt

                            Emlékök  nem  vész  el,  örökre  fennmarad,

                                Mert  hü  kegyeletben  megtartod  őseid,

                                  Így  él  majd  emlékök  időtlen  időkig. 

A  felírat  készítői : Ballo  István  és  Szádeczky  Lajos.   Az  emlékmű  fontosabb  méretei :  3,30 x  3,30 x 13,20  m.

• Emlékmű  a  Nyergestetőn

Ábrahám  István,  aki  Csikkozmáson  született,  de  1858- tól  Bukarestben  élt,  1896  nyarán  a  millenniumi  űnnepségekről,  Budapestről  szülőfalujába  jött,  ahol  felidézte  gyermekkora  eseményeit,  amikor  1849-ben  a  Nyergestetőn  hajnaltól  délig  tartott  az  ágyúzás  és  a  puskaropogás,  amikor  a  honvédek  élethalálharcot  vívtak  a  Csíkratörő  muszka  kolosszussal  és  a  jó  Ausztriával.   A  Tuzson  János  vezette  honvédek  állásaikat  azonban  feladni  kényszerülterk,  mert  az  oroszok  észak  felől  a  háűtukba  kertültek.  Az  ütközetnek  számos  áldozata  volt.   Bejárva  az  egykori  harcteret,  Ábrahám  István  döbbenten  tapasztaslta,  hogy  a  székely  hősök  sírjára,  akik  most  ,,virágos  szemfedfő  alatt  nyugosznak",  még  csak  egy  egyszerű  keresztfát  sem  állíttatott  a  hálátlan  utókor.   Ábrahám  Bukarestben  létrehozott  egy  szoborbizotságot.  Rajta  kivül  még  tagjai  voltak :  Boga  Tamás,  Kelemen  György,  Szilveszter  Jozsef,  Botos  Illyés,  Botos  Ferenc  és  Mihály  János.  11  gyüjtőivet  bocsátottak  ki.    378  bukaresti  magyar  adakozott  az  emlékmű  javára.   Elkészítésére,  ami  300  forintba  került,  a  Zsögödön  lakó,  olasz  származású  kőfaragómester,  Pulini  Jánost  kérték  fel.   Felavatása  1897  augusztus  8- án  mintegy  5000  ember  részvétele  mellett  történt.   Misét  celebrált  Veres  Antal  nagykászoni  plébános.   A  mise  alatt  és  utána  az  alcsíki  tasnítók  kórusa  szerepelt.   Beszédet  mondott  Benedek  István,  a  honvédegylet  elnöke,  Tamás  Imre  tusnádi  tanító,  Koós  Ferenc  nyugalmazott  tanfelügyelő,  korábban  maga  is  bukaresti  lakos  és  Becze  Antal  alispán.   Bálint  György  gyulafehérvári  tanár  saját  versét  adta  elő.   Az  ünnepségen  jelen  volt  Tuzson  János  alezredes  is.   A  Kozmás  és  a  Kászonújfalu  közötti  út  mellett,  a  Nyergestetőn  emelt  emlékmű  méretei :  atalpzatánál  1,60 x 1,60 m,  az  oszlop  a  keresztel  0,80 x 0,80 x 5,40 m.     Felirata  a  következő :

                                   Nyugosznak  ők,  a  hős  fiúk

                                   dúló  csaták  után.

                                  Nyugosznak  ők,  sírjok  fölött

                                  zöldel  bokor,  virág.

                                 Szenteld,  oh  magyar, 

                                 Hazádnak  kebled  szent

                                Érzelmeit;  romlott  szív

                                És  romlott  elme,  kit

                                Hazája,  nép  szerelme,  szép

                                Tettekre  nem  segít

Állították  a  Bukaresti- be  költözött    Kozmási   Székely  honfiak  És   Honleányok  1897- ben.

• Tolvajtető

Csik  történetének  két  eseménye  kötődik  ehhez a  helyhez  vagy  a  környékéhez.                                                                                                                             1657.   év   pünkösdjének   szombatján   a   csíkiak,   a   gyergyóiak   a   bátor   gyergyófalvi   István   pap   vezetésével   a   János  Zsigmond   fejedelem   által   a      ,,megtörésükre"  küldött  protestáns   hadakat   itt   győzték  le.    Ettől   a   naptól   kezdve   tartják   Boldogasszony   tiszteletére  a   pünkösdi   búcsút.                                 A   másik  esemény   az  1661.  október  21 - i   török - tatár   invázióhoz   kapcsolódik.   Petki   István   csíki  főkapitány   a   Tolvajoson   nagy   ,,ördöngösséggel"  ledöntött   fákból,    sáncrendszerből   álló   erődítményt   építetett   a   pogányok   ellen.    A  csíki   gyalogság   hősiesen   védekezett   a  török   gyalogosok   ellen,   azonban   ez   nem   akadályozta   meg,   hogy   a   török  lovasok   jobbról,   a   tatárok   balról   kerüljék   meg   az   erődítményrendszert   és   Csíkra   támadjanak.

• Both - vára

Gyergyó   sincs   elkényeztetve,,  ha   múlzidéző  helyeinek   emlékműveit   vesszük   számba.       Pedig  lenne   itt   amiről  elfeledkrzni   nem  szabad.   Elsősorban   a   magát  becsülő   ember   legfontosabb   ismertetőjének,   a   szabadság   védelmének  jeleire   gondolok.  A vidék   zártsága,  az ősrengetegek   hosszú   évszázadokig     biztosították   e   vidék  népének békéjét.  Élet ugyanis a Gyergyói - medence      területén   már  a  bronzkorban   volt.   Ásatások  leletei a bizonyítékok rá. Múzeumok   őrzik  e  leleteket.   Vannak   ellenben   olyan   emlékek,   amelyek nem   annyira   múzeumokban,   mint   szíveinkben   kell   helyet   kapjanak.   Ezekre  csak  egy - egy   emlékoszlop,   obeliszk   emlékmű   vagy   rom   emlékeztet.   Jelentőségük mégis  felmérhetetlen,   épp  a  fenti   említett   önbecsülés   erősítése   miatt. Miként  bánunk  ezekkel   az   emlékekkel ?  Gyergyószentmiklós   keleti  bejáratánál,   ahol  a hegyekből   lerohanó   patakok  vizét   összegyüjtő Békény  évmilliokkal  ezelőtt   megkezdte  a   medence  keleti   részének   termővé   tételét ( déli   és   nyugati  részét   a   Marosra   bízta ),   meredek   sziklatömb   magas    A   legendák   és   a   nép  tudja,   valamikor   ezen   az   azóta   beerdősödött   sziklatömbön   állt   Hiripné   vára.   Rablólovagok   kora,   kényurak   ideje   járt   akkor   Europában.    Hiripnének   két   fia   volt,   Ábrahám   és   Damokos,   két   vakmerő,   lovat   jól   ülő,   karddal   jól   bánó   vitéz.    Rettegett   tőlük   az   egész   vidék.    Kalandozásaiktól   senki   nem   érezhette   magát   biztonságban,   de   legfőképp   nem   a   szép   hajadonok   és   fiatal   menyecskék.    Ábrahám   és   Damokos   sokukat   elrabolta,   rabként   tartva  a   várban,    ahol   a   fantáziára  van  bízva,  mi  minden   művelhettek   velük,   édesanyjuk,   a   gonosz   boszorkány    hírében   járó   asszony    örömére   és   bűszkeségére.                                     Egyszerre   aztán   mnden   véget  ért.    Véget   ért  a   két  vitéz   uralma  is,   mert   kedveseiket   megmenteni   két   bátor   legény   vágtatott   a   vár   alá.    A   rablóiovagok   válalták   a   küzdelmet,   anyjuk,   Hiripné   pedig   hozzákezdett   a   tölgyágacskákból   font   diadalkoszorú   fonásához.  Azokkak  várta  ugyanis   mindig  a  vár   kapujában  győztesen  megtérő  fiait.                           Damokos  a  vár  jobb  oldalán  lévő  dombra,   Ábrahám  a  vár  bal  oldalán  lévő  dombra  vágtatott  megküzdeni.   Hiripné  ez  alkalommal  hiába  várta  fiait,  kezében  a  diadalkoszorúk  elhervadtak,  a  két  szerelmes  vitéz  ugyanis  végül  legyőzte  a  gonosz  fiúkat.   A  dombot,  ahol  Damokos  lelte  halálát,  ma  is  Damokosnak  hívják  a  gyergyóiak,  a  másik  dombot,  ahol  Ábrahám  lehelte  ki  páráját : Ábrahámnak.     Hiripné  fiai  halálról  értesülve  bánatában  meghalt.                                     A  nép  a  győzelem  hallatára  megrohamozta  a  várat,  kiszabadította  a  többi  rabságban  senyvedőt  is,  majd  lerombolta.    Hiripné  vára  helyébe  a  Rákoczi -  féle  szabadságharc  idején  ismét  biztonságos  vár  állt,  amelynek  maradványait  Orbán  Balázs  így  írja  le   A  Székelyföld  leírásában :  ,,Nyugatról  egyes,  keletről  kettős - még  most  is  négy  öl  széles,  két  öl  mély - sáncz  metszette  át  a  keskeny  hegyhátat.   A  nyugati  sánctól  100,  a  keleti  belső  sáncztól  60  lépésnyire  egy  köridomú,   100  lépés  kerülettel  bíró  felső  vár  van,   mely  a  kétoldali   szárnyerődök  csaknem  középpontján  a  középkori  váraknál  szokásos  belső  balliumot  képezte.    Ezen  belső  körerőd  keleti  és  nyugati  részén  két  hatalmas  zömtorony  állott,  melyek  halomra  vannak  most  omolva ;  de  csak  csekély  ásásra  is  falmaradványokra,  nagy  mennyiségű  ragacs (˙cement)  töredéke  és  kőre  lehet  akadni,   mi  e  donjonok  egykori  létét  kétségtelenné  teszi.   Az  ezeket  összekötő  köridomú  várfalak  az  északi  oldalon  még  1 - 2  láb  magasságban  ma  is  állanak,  a  déli  oldalon  csak  gátonya  vehető  ki."                                                                                                               A vár  -  a  néphit  szerint  -  a  xvii.  sz.  végén  Both  András  királybíró  tulajdona.   Ő   vezette  Gyergyó  népét  Rákoczi  Ferenc  szabadságharca  idején.    1707 - ben   Akton  seregei  Csík  felől  közelítettek   Gyergyóhoz.   Both  András  a  marosfői  Gréces - tetőnél  megállította  az  osztrákokat.    De  két  román  hegyi  ösvényeken  a  hátukba  vezette  az  ellent.   Both  András  fogságba  esett,  családjával  együtt  kivégezték,  várat  feldúlták  és  lerombolták  a  labancok.   Cserei  Mihály  szerint  a  népet  Akton  ellen  Elekes  András  királybíró  vezette.    Hogy   Both   András  élő  volt,  arról  a  nép  emlékezete  biztosít.   Both - vára  helyén  ma  kápolna  áll.   Érdekes  népi  szokásról  is  maradtak  emlékek.   A  várdomb  meredek  lejtőjéről  húshagyó  kedden  egészen  addig,  ameddig  a  Gyilkostó  felé  vezető  utat  meg  nem  építették,  tüzes  kerekeket  eregettek  a  legénykék  a  Békénybe.   ( Orbán  Balázs   úgy  véli,  hogy  ezt  a  hős  Both  András  tiszteletére  tették.  Nem  valószínű. )   Az  út  megépítése  után  a  tüzes  kerekeket  a  Csobothegy  oldalából  eregették  még  a  század  30 - as  éveiben  is.    Van  emlékező,  aki  a  Cérna  nevű  dombon  vett  részt  kerékeregetésben.    Az  1989 - es  fordulat  után  történt  probálkozás  a  szokás  felújítására,  a  Gac - oldalban.    Akkor   már  nem  szurkos  szalmával  betekert  rossz  fakereket,   hanem  használhatatlan  autógumikülsőt  gyújtottak   meg.

• Tatárdomb

Szárhegy  határában   még  az  átkos  közelmúltban  is  gondozott,  mára  teljesen  elhanyagolt  emlékmű  áll  néhány  lépésnyire  a  Ditróba  vezető  út  bal  oldalán.    Az  1908 - ban  elhelyezetrt  emléktáblán  ez  olvasható 

 1658 szeptember 6 - án Moldva felől betörő 3000 tatárt 300 székely

Gábor diák vezetésével e helyen győzte le és temette nagyrészét a

halom alá. Hirdesse az emlék, hogy a szülőföld lángoló szeretete tízszeres

ellenség fölött is diadalt arat.

E  győzelmet  egyébként  szép  legenda  is  őrzi,  mely  a  székely  asszonyok  bátorságát,  leleményességét,  önfeláldozását  dicséri.   A  harcokban  bátran  küzdő,  majd  hazatérve  Győző  névre  keresztelt  gyermekek  szülő  Puskás  Klárára   ma  már  kepzőművészeti  alkotások  is  emlékeztetnek.    Közülük   is   kiemelkedik   Sövér   Elek  olajfestménye,   amely  a  szárhegyi  képtár  tulajdonát  képezi.

• A gyergyószárhegyi  Lázár - kastély  

A  vidék  leglátogatottabb  és  legismertebb  műemléke.   Hosszú  pusztulás  után  a  hetvenes  évek  közepétől  megkezdődik  újjáépítése.   A  Barátság  művésztelepen  készült  alkotások  itt  találtak  helyet.   A  reneszánsz  kastélyt  1532 - ben  építették.   Viharos  időkben  sokszor  nyújtott  menedéket  a  környék  lakóinak.   Akton  tábornok  labancai  rombolták  le  1707 - ben.   Előtte  több  esztendőt  töltött  itt  gyermekéveiből  Bethlen  Gábor,  a  későbbi  nagy  erdélyi  fejedelem.   1748 - ban  elhatározzák,  hogy  Csík,  Gyergyó  és  Kászon  rendjei  közsegély  igénybe  vételével  építik  újra  fel.   Szárhegyi   Lázár - kastély  nemcsak  mint  építészeti  érték  fontos  ma  már,  de  sorsa  illusztrálja  Gyergyó  földjének  és  népének  sorsát  is,  hiszen  valahányszor  ellenség  dúlt  e  vidéken,  felégette,  elpusztította  a  kastélyt  is,  és  lerombolta,  mint  tették  Akton  labancai  is,  akik  még  a  kuruc  ferences  szerzeteseket  is  ,,jól  megdöfték",  hogy  Cserei  Mihályt  idézzük.                            A  sok  viszotagságot  megélt  vár  a  xx.  század  utolsó  évtizedeire  teljesen  elpusztult  volna,  bár  megmentésére  több  próbálkozás  is  történt.   Végül  Zöld  Lajos  újságíró  tudta  úgy  összefogni  az  erőket,  a  megye  és  főleg  a  medence  akkori  ipari  létesítményeinek  vezetőit,  hogy  ma  ismét  használható  a  kastély  jelentős  része.   Az  asszonyok  Háza  javításainak  befejezése  után  itt  látják  ezután  vendégül  a  Barátság  művésztelep  meghivottait. ( A  község  másik  igen  fontos  műemlék  épülete  a  ferences  kolostor,  amely  alapítására  1665 - ben  kötöttek  helyátengedési  okmányt  ifjabb  Lázár  Istvánnal.)

• Katorzsa  és  Gálfalva

Gyergyóújfalu  és  Vasláb  között  emlékművet  állítottak  a  század  elején,  hogy  hírt  adjanak  arról  a  két  faluról,  amelyet  1707 - ben  Akton  tábornok  seregei  teljesen  elpusztítottak.                              Dr.  Garda  Dezső  történész  levéltári  kutatásai  is  igazolják : valóban  e  két  falú  kirajzásából  született  Újfalu,  de  nem  azok  feldúlása  után,  hanem  jóval  előtte. (Bizonyíték  erre  az  1581 - ben  született  falutörvény  is,  amely  így  kezdődik :  ,,Mü  kik  vagyunk  Gyergyószékben,  Újfaluban  lakozandók..."   Ettől  zsoldosaink  1707.  évi  pusztításait  a  későbbi  világháborús  pusztítások  sem  szárnyalták  túl !   Az  emlékoszlop  erre  is  emlékeztet.

• A  székelykeresztúri  Gyárfás - kúria  és  a  Petőfi - emlékek

Feltehetőleg  a  xviii.  században  épült  klasszicizáló  stílusú  udvarház  a  Bethlen-  és  a  Kemény  családok  tulajdona  volt,  tőlük  vásárolta  meg  a  Székelykeresztúron  lakó  Gyárfás - família,  innen  származik  a  mai  elnevezés.   Közismertté  az  1848 - 49 -es  forradalom  és  szabadságharc  után  vált,  ugyanis  itt  szállt  meg  1849   július  30 - án  Bem  Jozsef  és  vezérkara  Petőfi  Sándorral  együtt.   Ennek  az  udvarán  volt  az  a  körtefa,  ahol  Petőfi  állítolag  utolsó  versét  írta.   A  körtefa  azóta  kiszáradt,  zsindelytető  védi  a  végső  pusztulástól,  s  az  épületen  tábla  emlékeztet  a  nevezetes  eseményre.                                                                                                                        A  költő  emlékére  Márkos  András  szobrász  1948 - ban  vasból  készült  egészalakos  szobrot  tervezett,  az  ebből  átalakított  melszobor  a  Petőfi  Sándor  Általános  Iskola  előtt  található.  Az  új  egészalakos  bronzszobrot  ugyancsak  Márkos  András  tervezte,  fennállására  1971 - ben  a  város  főterén  került  sor.   Petőfi  Sándornak  sírja  is  van  Székelykeresztúron  a  timafalvi  temetőben.        A  hagyomány  úgy  tartja,  hogy  sebesülése  után  e  városban  halt  meg.  A  katolikus  templommal  szemben,  a  város  főterén  épített  háza  Lengyel  Jozsef  sebész  orvos,  aki  utoljára  látta  az  élő  Petőfit.   A  lengyel  féle  lábas  ház  a  város  egyik  ritka  építészeti  emléke,  akárcsak  a   Csekefalvi  utca  sarkán  épült,  feltehetőleg  xvii.  századi  vendéglő.

• A siklódi  harangláb

A  falu  szélén  emelkedő  dombon  áll  az  1784 - ben  épített,  zsindelyel  fedett  fatorony,  a  jeles  székely  építész,  Csikfalvi  Csók  János  alkotása.   A  mellette  lévő  gótikus  református  templomot  1949 - ben  lebontották,  mert  a  földcsuszamlás  miatt  megrongálodott.   Kós  Károly  tervei  alapján  épült  fel  az  új  templom.                                                                                                                Két  harang  található  itt,  a  nagyobbikat  1925 - ben,  a  kisebbiket  1764 - ben  öntötték,  rajta  a  következő  felirattal :,,ÖNTETTE  A  SIKLÓDI  RECLESIA  GYERGYAI  MIHÁLLYAL  EGYÜTT  KI  IS  SEGILTETTE  SZÁZ  FORINTOKKAL  ANNO  1764.  HO+ME+MO ;(Homo,  memento  mori).

• Az  agyagfalvi  rét

A  székely  ,,nemzetgyülések"  hagyományos  helye.   Axvi.  század  elején  itt  fogadták  el  az  ,,agyagfalvi  constituciot",  amely  írásba  foglalja  a  székelyek  jogállását  abban  a  korban,  mikor  már  felbomlott  a  nemzetségi  társadalom.   1848.  október  16 - án  az  utolsó  nemzetgyülés  helye,  ahol  elhatározták  a  székely  székek  haderejének  fellépését  a  forradalom  védelmében.  (Lásd :  Nemes  anya  Udvarhelyszékben  kebelezett  Agyagfalvi  téren  az  úgy  nevezett  Fontsika - pataka  mellett  őseink  tanácskozó  és  törvényhozó  helyén  1848.  Október  16 - án  kezdődött  és  Hidvégi   Mikó  Imre  kincstárnok  általunk  megválasztott  székely  atyánkfia  elnöksége  alatt  Általános  Székel  Nemzet  gyülés  Jegyzőkönyve.)

• Budvár

Székelyudvarhely  határában  fekvő  magaslat,  ahol  a  régészeti  ásatások  és  az  előkerült  szórványleletek  alapján  állíthatjuk,  hogy  az  ember  már  a  csiszolt  kőkorszakban  megtelepedett.   Ezután  a  korai,  majd  a  késői  vaskorban - dák kor -  is  lakott  volt,  ekkor  sáncokkal  erősítették  meg.   Az  Árpádkorból  földkunyhók  és  egy  erődítmény  kőfalai  kerültek  elő  kerámiamellékletekkel.                                                                                          A  helyhez  több  népmonda  is  füződik,  amelyek  magyarázzák  a  Küküllő  völogyének  bal  oldalán  elhelyezkedő,  xiii.  századi  Jézus  Szíve  kápolna  eredetét  is.

•  Székelytámadt  vára
  

A  székelyudvarhelyi  középkori  vár - Székelytámadt  vára,  Csonkavár -  az  1562.  évi  székely  felkelés  után  épült,  mikor   János  Zsigmond  fejedelem  egy  korábbi  kolostorépületet  alakítatott  át.   Az  ó-  és  újolasz  bástyás  négyszögletű  vár  jelentős  birtokközpont  volt.   1599 - ben  a  havasalföldi  Mihály  vajdához  csatlakozó  székelyek  felégették,  ezután  lassan  épült  újra.   Az  erdélyi  fejedelmek  tulajdonában  volt,  akik  gyakran  vendégeskedtek  itt.  Katonai  szerepet  újra  csak  a  Habsburg - uralom  berendezkedése  után  kapott,  de  a  kuruckorban  a  visszavonuló  kurucok  felégették.   Területén  épült  fel  az  Állami  Főreáliskola  1891 - ben.