Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZÉKELY ANEKDOTÁK

  • Ferenc  császár  idején  történt.

Hő  nyári  délben  egy  brassói  gazdag  szász  polgár  házának  árnyékában

egy  szegény  székely  költötte  el  száraz  kenyeréből  álló  ebédjét.

A  nyitott  ablakból  ízletes  ételek  ingerlő  szaga  párlgott  kifelé.

-   Bizony  Isten,  dörmögte  a  székely,  megér  ez  a  szag  egy  márjást,  olyan

jól  esik  mellette  a  kenyér...     Meghalja  ezt  odabenn  a  circumspectus  házigazda,

kijő  s  a  székelytől  a  márjást  követeli.    Emberünk  csak  tréfának  vette  a  dolgot,

s  jót  nevetett  rajta,  de  a  szász  nem  tágított,  s  darab  idei  huzalkodás  után

elvette  a  székely  tarisznyáját -  ,,míg  a  márjást  meg  nem  fizeti".

A  székely  a  stadthahnhoz  (rendőrfőhöz)  fordult  bajával,  de  sikertelenül.

Folyamodott  a  városi  tanácshoz,  onnét  is  elutasították.

Meggondolkozott  a  mi  székelyünk,  hazament,  útravalót  rakott  az  iszákba,

s  more  partio  egyenessen  Bécsbe  utazott.

I.  Ferencnél  audenciát  nyert,  panaszát  előterjesztvén,  igazságért  esedezik.

A  felség  rögtön  rendeletet  ad  az  erdélyi  főkormányszéknek,hogy  az  ügyet

vizsgálja  meg  és  a  székelynek,  ha  megérdemli,  kellő  elégtételt  szolgáltasson.

A  főkormányszék  a  vizsgálat  végzésére  három  biztost  küldött  ki,  élükön  Thury  szekretáriussal.

De  ezek  az  urak  a  jó  diumum  mellett  addig  csűrték - csavartzák  a  dolgot

hogy  a  székely  megint  elment  Bécsbe,  elpanaszolni  a  felséges  úrnak,  hogy

  a  tarisznyát  még  mindig  nem  kapta  vissza.

A  király  megbosszankodott.  Kemény  leiratot  intézett  a  guberniumhoz,

megparancsolta  benne,  hogy  a  processusban  három  hét  alatt  ítélet  legyen.

Erre  aztán  lett  is  itélet.    A  székely  megkapta  a  tarisznyáját,  költség,  fáradozzás

fejében  még  kétezer  forintot.   A  perköltséget  Thury  szekretáriusnak  és  társainak  

kellett  kifizetni,  mert  ők  voltak  a  processus  lassú  folyásának  oka.   Vala  pedig  a

perköltség  akkora,  hogy  hivatali  fizetésüket  életük  fogytáig  egy  harmada  híjánkapták.

                                    ............

 

 

  • Néhai  jó  Orbán  Balázsnál  nem  volt  buzgóbb  tagja  a  függetlenségi

pártnak.   Téli  eső  vagy  nyári  hőség,  éjfél  vagy  virradat  volt  légyen :  ha

Irányi   Dániel  azt  mondta  neki :  eredj  ebbe  meg  ebbe  a  kerületbe

korteskedni,  ő  rögtön  talpon  volt,  összepakolta  díszmagyarját,  s  indult  

az  első  vonattal.   És  aztán  alvásra  is  alig  szakított  időt.    Megesett  rajta,

hogy  három  nap  alatt  több,  mint  harminc  faluban  mondott  beszédet,

egy - egy  piacon  a  rákondított  harangot  is  túlharsogva.   A  falukon  rendesen

rögtönzött  s  egyet  beszélt,  csak  a  számokban  tért  el.  Szerette  nagyítani  az

államadósságot   melyet  a  ,,jogtagadó"  kormány  csinált.

Egyszer  egy  kerület  külömböző  falvaiban  az  új  adósságot  hol  ezer,  hol

kétezer  millióra  tette.    Azt  mondta  neki  Ugron  Gábor :

-   Nem  bánom,  Balázs,  akármilyen  nagy  számot  mondassz  is,  de  ál-

lapodjál  meg  egyben,  s  mindig  azt  az   egyet  mondd.  

                                  ............

 

 

  • Erdélyben  van  egy  helység,  Oláfalva  a  neve,  melynek  lakói

magyarok,  s  nevezetesek  arról,  hogy  egyszer  folyamodtak  Jozsef  császárhoz.,

miszerint  adja  meg  őnekik  azt  a  privilégiumot,  hogy  akinek  lova  nincsen,

járjon  gyalog.   A  császár  jót  nevetett  rajta  s  aláírta  juxból  a  kérelmet.

De  bezzeg,  mikor  szállásoló  katonatiszt  urak  forspontot  követeltek,  a  bíró

előmutatta  nekik  a  pecsétes  levelet,  melyen  nagyon  világosan  meg  volt  írva,

hogy  Oláfalván,  akinek  lova  nincsen,  járjon  gyalog.   A  császár  parancsolta.

Másszor  ugyancsak  avégett  folyamodtak  a  császárhoz,  hogy  rendelje  kegyesen,  mikép

Kolozsvár   Oláfalvához  ezentúl  csak  két  mérföldre  legyen.

A  császár  elrendelte  s  várta,  hogy  mire  mennek  vele ?

Hát  oda  mentek  vele,  hogy  megyei  határozatnál  fogva  az  oláfalviaknak   csak  két

mérföldnyi  távolságra  volt  szabad  deszkával  kereskedni.

Úgyde,  miután  a  császár  megengedé,  hogy  Kolozsvár  csak  két  mérföldnyi

 távolságra legyen  Oláfalvához,  természetesen,  hogy  a  kereskedelmi

 cikk  bátran  vándorolhatott   Kolozsvárra.

                                    ............

 

                                                                                                                                               

  • Egy  alkalommal  bement  a  székely  Vásárhelyre

szamárháton,  s  néhány  unatkozó  diák  utánaszegődött.

Egy  idő  után  megragadták  az  állat  farkát,  s  elkezdték  

vissza  felé  húzni.   Az  atyafi  el  nem  tudta  képzelni,  mi

bujhatott  amúgy  jámbor  állatába,  míg  hátra  nem  tekintett

s  meglátta  a  szórakozzó  diákokat.

-  Ilyen  gyenge  a  kend  szamara ?-  bosszantották  az  ifjak.

-  Nem  gyenge  a !  Sőt,  nagyon  es  erős..

-  Mi  mégis  oda  húzzuk,  ahová  akarjuk !

-  Igen,  mert  mindig  az  okosabb  enged. . .

                                    ............

 

 

  • Egy  bellér  a  vásár  előtt  két  nappal  már  nem

fejte  meg  az  eladni  szánt  tehenet,  hogy  mutasson

valamit  a  tőgye.

-  Mennyit  ad ? -  érdeklődik  egy  vevő.

-  Négytől  ötig -  így  a  bellér.  -  Mett  ha  jól  adnak

neki  enni,  akkor  kiadja  az  adagját.

-  Ha  így  van,  ide  a  markát,  hadd  üssem  fel !

szólt  a  vevő,  s  megkötötték  a  vásárt,  majd

  megítták  az  áldomást.

Egy  hét  múlva  újra  összetalálkoztak  a  piacon.  A  vevő

szemrehányásokkal  illette  az  atyafit :

-  Becsapott  kend,  mert  ez  a  tehén  egy  liternél

sem  ad  többet !

  Na- na,  én  meg  azt  mondtam,  hogy  négytől  ötig  ad, 

márpedig  négytől  ötig  nincs  több  egy  liternél !

                                   ............

 

  •  Egy   városka  kéttornyú  templomát  bámulja

két  atyafi,  akik vásárolni  utaztak  föl.  

-  Te  komám,  vajon  miétt  van  ennek  a  templomnak

két  tornya ? -  kiváncsiskodik  az  egyik.

-  Egyrészt,  hogy  díszesebb  legyen -    válaszolja  a

másik  fejvakarva -,  másrészt  mett  annyi  itt  a  harqang,

hogy  egy  toronyban  el  se  férne.

-  Jó,  de  miétt  tettek  mindegyik  toronyba  órát es ?

töpreng  tovább  az  első.

-  Hogy  miétt ? -  töri  a  fejét  a  társa,  majd  lelkesen

kivágja  magát. -  Amíg  én  itt  az  egyik  óra  előtt  nézem

az  időt,  addig  kied  ne  várakozzék  reám,  s  nyugodtan

nézhesse  azt  a    másik  órát  es.

                                    ............

 

  • Halja  az  orvos,  hogy  egy  jó  barátja  nehéz

beteg  volt,  és  sokáig  nyomta  az  ágyat.  Nemsokára

  az  utcán  is  összetalálkoznak.

-  Örvendek,  drága  barátom -  lelkendezik  az  orvos -,  hogy

ismét  jó  egészségben  láthatlak.    Igazán  jó  a  színed

  mintha  beteg  se  lettél  volna !

-  Jaj,  doktorkám,  ezt  es  neked  köszönhetem ! -  hálál-

kodott  a  barát.

-  Hogy- hogy ? -  csodálkozott  az  orvos.  Hiszen  én

egyszer  sem  jártam  nálad,  nem  én  kezeltelek

betegséged  idején !

-  Hát  éppen  azét  gyógyultam  meg,  mível  nem  te

kezeltél,  édes  barátkám !

                                      ............

 

 

  • Két  székely  atyafi  sétálgat  a  városban.  A  járdán

  szembejön  velük  egy  harmadik,  aki  köszöntötte  őket.

Erre  megállnak,  s  az  egyik  megkérdi  a  másiktól :

-  Szomszéd,  ugye  ez,  aki  köszönt  nekünk  az  imént

nem  Kis  István  volt  menaságból.

-  Nem,  nem  az  vala -  hagyta  helyben  a  szomszéd.

-  Mindjárt  gondoltam  es -  nyugodott  meg  az  előbbi

atyafi -   met  nem  es  hasonlít  hozzá !

                                     ............

 

 

  •  - Csodálatos  dolog  a  fejlődés - magyarázta  lelkesen 

a  tanító  a  székelyföldi  iskolában.  -  tegnap  még  nem  volt

rádió,  s  ma  már  halgathatjuk  az  egész  világot.   Nem  volt

televízió  sem,  és  ma  már  a  szobábanülve  láthatjuk  a  világ  eseményeit

  A  gyerekek  szájtátva  halgatják  magyarázatot,  majd  a  tanító

tőlük  is  megkérdezi : -  Tudnátok - e  olyan  dolgot  mondani,

ami  ezelőtt  nem  volt,  de  ma  már  van ?

  Gergő  magabíztosan  nyújtogatja  a  kezét :

-  Tanító  bácsi  kérem,  hát  a  kis  öcsém !  Tegnap  nem

volt,  de  most  már  van !

                                      ............

 

 

  • A   hatéves  Zoltán  sehogy  se  tudja  kiejteni  az  r

hangot,  következetesen  j- t  mond  helyette : ,,Joka,  hajapkenyéj...  

."  Édesapja  korholja,  csúfolja,  de  nem  megy  semmire

vele,  mire  módszert  változtat.

 -  Ha  szépen  kimondod  azt,  hogy - ravaszkodik -  veszek

neked  egy  olyan  rollert,  hogy  csuda !

Ó,  édesapám -  sóhajt  Zoltán -  vegyél  inkább  egy  biciklit !

                                      ............

 

 

  • Havas  télidőben  gyerek  született  egy  székely 

családban.   Az  apa  boldogan  mutatta  a  csöpséget  négyéves

fiának,  aki  föllöttébb  csodálkozott  a  jövevényen.

-  Nézd -  magyarázta -  hozott  neked  a  gólya  egy  kis  testvérkét !

-  A  gólya- e? -  ámult  el  a  fiúcska.

-  Az  hát -  bólogatott  az  apa -  tán  nem  hiszel  nekem?

-  Hinni  hiszek -  így  a  gyermek -,  de  honnan  a  csudából  jött

ide  gólya,  amikor  olyan  hideg  van,  hogy  varjú  sincsen.! 

                                    ............

 

 

  • Még  a  századelőn  történt,  hogy  kérdezte  volt  a  pap

  az  egyik  fiúcskától :  -  Mondanád  meg,  miért  imádkozunk

mindennap  a  kenyérért ?   Miért  nem  kérünk  egyszerre  egy

esztendőre  valót ?  -  Azért -  fontoskodott  rögtön  a  gyermek

mmert  ha  egyszerre  egy  évre  valót  kérnénk,  az  a  sok  kenyér

mind  ránk  penészedne !

                                     ............

 

 

  • Ki  adja  neked  a  mindennapi  kenyeret,  Jóska ? kérdezi

a tanító    -  Az  attól  függ  -  válaszolja  a  gyermek.

-  De  hát  kinek  szoktad  megköszönni  mindennap ? -  firtatja

tovább  a  tanító.   -  Annak  akítől  kapom.

-  És  kitől  kapod ?   -  Legtöbbször  édesapámtól.

-  De  ha  nincs  hon  édesapád ?  -   Akkor  édesanyámtól

-  Ha  édesanyád  sincs  hon ?

-  Akkor  meg  Pista   bátyám  adogat.

És  ha  senki  sincs  a  házban,  aki  neked  kenyeret  adhatna,

  kitől  kéred  a  mindennapit,  s  kinek  köszönöd  meg ?

-  Ha  senki  nincs  odahaza  nálunk,  akkor  magam  keresem

meg  a  kenyeret  a  tálasban,  s  kanyarítok  belőle  egy  jókora

szeletet,  mert  mán  én  es  tudok  vágni  a  kenyérből  annyit,  

amennyi  jólesik.

                                    ............

 

 

  • Korholya  növendékeit  az  egyik  Udvarhely  környéki  faluban

  a  tanítónő,  ahol  ö-zve  beszél  a  nép.

-  Gyerekek,  ne  beszéljetek  ö- vel,  mert  az  nagyon  csunya  ám !

Mennyivel  szebben  hangzik , ha  az  ö  helyett  e-t  használunk,  tehát

nem  azt  mondjuk,  hogy  embör,  hanem  ember,  nem  szépön,

hanem  szépen,  nem  hegyön,  hanem  hegyen...  Értettétek ?   -Igen !

Kis  idő  múlva  egy  leányka  jelentkezik,  hogy  esik  ki  a  padból.

-  Mondjad  Juliska !     -  Tanítónéni  kérem,  Gyergy  a  kenyekével  megdefett  vót !

                                     .............

 

 

  • Mulatoztak  az  atyafiak,  elfogyott  a  pálinkájuk,  mire  a  gazda

 odaszólítja  a  fiát :  -  Fogd  ezt  az  üveget,  s  hozz  nekünk  a  korcsmából

pótlást,  de  rohanvást !   Kisvártva  érkezik  a  gyermek,  huzigálja  apja  

zekéjét  s  odasúgja :  

-   Azt  izeni  a  kocsmáros,  hogy  pénz  nélkül  nem  ad  pálinkát !

-  Te,  náci - szól  a  fiára  az  apa -  pénzért  a  bolond  is  tud  pálinkát  hozni !_

Eregy,  s  próbálkozz . . . Bosszúsan  távozik  a  gyermek,  hogy  így

megszégyenítették  a  vendégek  előtt  majd  gondol  egyet,  s  kevés

idő  múlva  odaállítja  apja  elé  az  üres  üveget.

-  Igyék,  apó _!    -   Az  apja  felveszi  az  üveget,  látja  hogy  üres.

-  Ki  látott  már  olyat,  Náci,  hogy  valaki  üres  üvegből  ivott  volna ?

Elnevette  magát  a  fiúcska.

-  Márpedig  tele  üvegből  még  a  bolond  is  tud  inni !

                                     ............

 

 

  • Mozsi  szerette  ám  a  mulatozást,  s  ki- kimaradozott  hazulról,  

bár  félt  a  felesége  korholásától.   Egy  alkalommal  megint  későn  botorkált

haza,  s  lábujjhegyen  osont  be  a  házba,  nehogy  zajt  csapjon  s  felzavarja  a 

 feleségét.Ámde  a  sötétben  nekiment  a  gyerekkocsinak,  s  mindjárt  tologatni  is 

 kezdte,miközben  sűrűn  pisszegett.     -  Psszt  . . .psszt . . .psszt ! 

 Erre  aztán  felébredt  az  asszony  is.

 -    Psszt. . .  Altatom  a  leánykát  -  suttogta  vissza  a  fáradt  ember.

-    Azt  ugyan  altathatja  kelmed,  mett  még  az  este  magam  mellé  fektettem _!

                                   ............

 

 

 

  • Forron  tűzött  a  nyári  nap,  az  emberek  nehezen  húzták  a  kaszát.   A  

szolgalegény  is  elfáradt  s  mindegyre  sohajtozott,  néha  megmegállt  szusszanni

 egyet.     -   Mi  a  fenét  sóhajtozzol  te  annyit,  Andris ?   -  szólt  rá  a  gazda.

 -   Amiért  nem  születtem  lónak,  gazduram  -  kesergett  a  legény.  

-   Mert  ha  most  ló  volnék,  sokkal  jobb  dolgom  lenne.

-  Osztán  ezt  honnan  képzeled,  te  Andris ?

-   Azért  gazduram,  mett  a  ló  sose  kaszál,  hanem  csak  mindig  zabál. . .

                                    ............

 

 

 

  • Egyszerű  szolgalegény  volt  a  mádéfalvi  Gyárfás,  akit  mostoha

  sorsa  korán  a  sanyarúsághoz  szoktatott ;  alighogy  megfoghatta  az

, ekeszarvát,  máris  szolgálni  szegődtették,  egyik  embertelen  gazdától  a

 másik  fösvényhez  került.   Egy  alkalommal  úgy  történt,  hogy  valamely

 gazda   emberségesebben  bánt  vele,  s  így  hívta  asztalhoz  a  munkából

 megtérő  legényt :  -  Gyere  Gyárfás,  egyél  egy  kicsi  árdélevest!

-   Nem árgyelusolok  -  tiltakozott  a  szolga.  

-  Akkor  gyere  egyél  ebből  flekenből !  

-  Nem  felénekelek !_  -  zárkozott  el  gyárfás  a  számára  szokatlan  eledelek  elől.

A  gazda  ezek  után  már  nem  is  tudta,  mivel  kinálja  a  ,,finnyás "  legényt,

 s  csak  úgy  próbaképpen  megemlítette :

   -  Maradt  a  tegnapról  egy  kicsi  pityókaleves,  megeszed- e,  Gyárfás ?

   -   Ezt  már  értem !  -   derült  fel  a  szolga  addig  mord  ábrázata.  

   -   Hozhat  belőle  két  tányérral  es !

                                        ............

 

 

  • A  székely  falvak  ifjuságának  is  egyik  legnevezetesebb  eseménye

 a  tánc.   Oda  elmennek  az  idősebbek  is,  ha  nem  táncolni,  hát  nézelődni,

gyönyörködni  a  fiatalok  mulatságában.   Ahány  falu,  annyiféleképpen  hívják

 táncba  a  lányt.   A   Koronddal  szomszédos  Alsósófalván  például  a  legény

 a  táncterem  közepén,  kinézi  magának  azt  a   leányt,  akit  táncba  kíván

 vinni,    s  mikor  a  zenekar  rákezdi  a  ,, korondi  zsebkendőst ",  ujjával  hivogatva

 odaszól  a  leánynak :   -  Lidi,  te  !     A  leány  ránéz  a  legényre,  de  mert  többen

 vannak,  akik  a  Lidi  névre  hallgatnak,  s  amúgy  illendőségből  is  megkérdi :

-   Én - e,  te ?

A  legény  buzgón  bologat :  

-   Te..te  te  !

                                      .............

 

 

  • Házasodni  készül  a  menasági  legény,  aki  előzőleg  sokat  szolgált

 pásztoroknál,  így  járatlan  volt  az  ilyen  dolgokban.   Megkérte  hát  a  bátyját,

 aki  házasember  volt  s  átesett  már  a  tűzkeresztségen,  tanítaná  meg  őt,  miként

 viselkedjen  a  leánnyal  szemben,  nehogy  szégyenben  maradjon.   Bátyja

 szívesen  elvállalta  a  tanító  szerepét,  s  mikor  már  mindent  eléhozott

 elméletben,  így  szólt :-   Hátra  van  még  a  gyakorlat,  tegyünk  előbb  probát,

 nehogy  felsülj  a  násznép  előtt !    -  Nem  bánom  -  egyezett  bele  a  kisebb  testvér

csináljunk  mindent  úgy,  mintha  máris  a  lakodalomba  lennénk.   Bátyja

felkapott  egy  seprűt.

-   Ez  itt  a  menyasszony !  Hajolj  meg  előtte  udvariasan !  Öccse  teljesítette  az  utasítást

-   Most  meg  húzzuk  ki  a  szín  alól  a  kocsiszekeret!     Azzal  is  meglettek.

-   Kapaszkodj  fel  a  szekérre !

Mikor  a  kisebb  testvér  odafent  volt,  a  nagyobb,  feladta  neki  a  seprűt.

-   Most  felszált  a  menyasszony !   Felsegíted,  s  jobbkéz  felől  magad  mellé  ülteted !

Amíg  a  kisebb  testvér  a  seprűvel  boldogtalankodott,  nem  tudván,  melyik  a  bal,

 melyik  jobb  keze,  addig  a  bátyja  nagyot  rántott  az  üres  szekér  rúdján.

  A  legény  hanyatt  esett  erre,  s  a  seprűvel  eggyütt  lebucskázott  a  szekérről.

-   Hát  ez  mi  volt,  bátyám ? -  támadt  dühösen  a  bátyjára.

-   Ez  is  hezzátartozik  a  próbához ?

-   Hezzá,  biza -  erősítgette  az  idősebb  testvér  oktatólag.

-   Ezt  es  gyakorolni  kell !

Tarts  hezzá !  Hátha  gonoszok  lesznek  a  lovak?

                                        ............

 

 

  • A  székelyek  szeretik  kicsúfolni  azt  az  embert,  aki  erőn  felüli

 dologra  vállalkozik,  vagy  beszédében  olyat  mond,  ami  természetellenes,

 erőltetett,  valótlan.

-   Levágtam  egy  vastag  törzsű  fát -  dicsekedett  pajtásainak  egy

 vékonypénzű  legényke -,  felkaptam  a  vállamra,  mintha  tollú  lett  volna,

 aztán  fel  a  szekérre,  s  mire  megvirradt,  fel  volt  aprítva  tüzifának !

A  legtöbben  szó  nélkül  hall gatták  végig  a  képtelen  dicsekvést.

  Csupán  egy  jegyezte  meg kétértelműen :  

-  Te  es  feljöttél,  mint  Gyilkostón  a  gerendák !

                                       ............

 

 

  • Nagyvendégsereg  volt  az  egyik  székely  család  asztalánál.

  A  terebélyes  háziasszony  egymás  után  tálalta  fel  a  finomabbnál

 finomabb  falatokat.

-   Nyúljanaak  hezzá !  Használják  -  kinálgatta  vendégeit  a  házigazda.

-   Megvárjuk  a  háziasszonyt,  övé  az  elsőség !  -   szabódtak  a  vendégek.

A  háziasszony  sokáig  kérette  magát,  s  az  illendőség  kedvéért  kivett  néhány  falatot  a  tányérjára.

 A  vendégek  tovább  unszolták :

 -   Csak  ennyicskét  vett ?

 -   Keveset  szoktam  -  mentegetőzött  a  kövér  asszony.

 -  Mi ,  háziasszonyok  már  künn  a  konyhában  jóllakunk  az  ételek  szagával.

A  kisfia,  aki  ott  tátotta  a  száját  az  ünnepi  asztal  végénél,  lelkesen  elkottyintotta  magát :

-   Igaza  van  édesanyámnak !   előbb  láttam  a  konyhában,  akkora  szagokat

falt  be  a  fűtő  mellett,  mint  a  kujakom !

                                        ............

 

 

  • Roszkor  érkezett  vendég  a  háziasszonyhoz,  aki  épp 

kenyérsütéshez  készülődött.   Kényszerűségből  félbehagyta  a 

munkáját,  s  tükön  ülve  halgatta  bőbeszédű  vendégét,  aki  úgy

megtelepedett,  mintha  sose  akarna  eltávozni.   Hogy  az  öreg

rokont  valamiképpen  megmozgassa,  a  háziasszony  célozgatni  kezdett :  

-   Nagyon  örültem  a  Biri  néni  látogatásának,  s  nagyon 

restellem,  hogy  nem  kínálhatom  meg  semmivel,  mett  még  száraz 

kenyerem  sincsen.   Most  készülök  sütni  éppen,  csak  azét  hagytam  oda

a  munkát,  nehogy  Biri  néni  megsértődjék.

-  Ne  restelkedjék,  hugomasszony,  végezze  a  dolgát,  én  ráérek.  

Megvárom,  amíg  kisül  a  kenyér,  mert  a  friss,  puha  kenyeret  jobban

  szeretem  a  száraznál !. .

                                     .............

 

 

  • Megszorult  pénz  felől  egy  atyafi,  elment  hát  a  komájához  kölcsönért.

  Igen  ám,  de  a  koma  jól  ismerte  a  kölcsönkérőt,  hogy  nehéz  behajtani

  rajta  a  pénzt,  ezért  kibúvót  keresett.

-   Az  utóbbi  időben  rengeteg  kiadásunk  volt,  úgymint  befizettük  az  adót,

 Áronka  bakancsait  megcsináltattuk,  Annának  új  kabátkát  vettünk. . .-  sorolta 

napi  kiadásait    A  koma  halgatta  egy  darabig,  majd  türelmét  vesztve

nyomatékosan  sürgette  az  egyenes  választ.

-   Ne  csak  gyónjál,  kedves  komám -  mutogatta  a  pénzszámlálás  műveletét -

hanem  áldozzál  is  valamit. .

                                     .............

 

 

  • Tusnád  község  határában  egy  kimagasló  dombon  hajdanában

  akasztófa  állott,  amiért  a  dombot  ma  is  Akasztófadombnak  nevezik. 

  Mondják,  hogy  egyszer  a  lázárfalviak  valakit  fel  akartak  kötni,  s  mivel

  a  falunak  nem  volt  megfelelő  szerszáma,  az  ügyet  a  tusnádi  akasztófán

  vélték  kivitelezhetőnek.   Meghalották  ezt  a  tusnádiak,  s  hamar  fejszét,

  villát,  botot  ragadtak  úgy  vonultak  ki  jussuk  védelmére..

 -   Ez  az  akasztófa  a  miénk -  jelentették  ki -  ide  nem  engedünk  mást  felakasztani !

Menjetek,  s  csináljatok  magatoknak  egyet  a  lázárfalvi  határban!

Ki - ki  a  sajátja  mellett. . .

                                        .............

 


  • Jegy  nélkül  szált  vonatra  az  atyafi,  mivel  hibádzott  a  pénze,

  de  már  az  első  állomáson  rajtakapták  őkelmét,  s  a  kalauz  diadalmasan

  letessékelte  a  vonatról,  még  rúgott  is  egyet  nagy  nyomatékkal  utána.   Az 

atyafinak  azonban  sürgös  volt  a  dolga,  mert  újra  felkapaszkodott  a  hátsó 

kocsira  s  ismét  csak  meghúzta  magát.  Rázodott  tovább  egy  darabig,  majd 

jön  a  kalauz,  s  kéri  a  jegyét.

-   Nincsen  -  vallja  be  ártatlanul  az  ember.

-   Méges  vonaton  utazzik ?  -  mérgelődött  a  vasúti  ember,  s  megint  lerugdosá 

a  jegy  nélküli  utast.    Mikor  harmadízben  csípi  el  jegy  nélkül,  gyanút  fog  a  kalauz :

-   Halja,  kend  bátyám,  nem  magát  rúgtam  le  az  előző  állomásokon ?

-   De  igen -  vallotta  be  szelíden  az  ember.

-   De  hát  meddig  akar  így  utazni,  valja  mán  be !

-   Kérem,  nekem  Tusnádra  kell  mennem -  alázatoskodott  a  furfangos 

utas -  feltéve,  ha  a  nadrágom  .kibírja  odáig. . .

                                        ............

 

 

  • Két  fiával  kaszál  a  székely  a  Pásztorbükk  nevű  kaszálón

s  szombat  estéig  nem  fogyott  le  a  fű,  pedig  a  faluban  táncot 

rendezett  a  fiatalság,  s  a  legények  is  erőst  vágyodtak  a  mulatságra.

-   Apánk  nem  ereszt  haza,  míg  le  nem  fogy  a  fű -  tanakodtak -  

Találjunk  ki  valami  okosat,  s  szökjünk  haza.

Mivel  előzőleg  gombát  ebédeltek,  elhatározták,  hogy  bolondnak 

tettetik  magukat.  Áron  ledobta  a  kaszát,  fejére  kapcsolta 

kezeit  s  így  kiáltott :

-   Bolondgombát  ettem,  megbolondultam ! -  s  azzal  megindult 

egyenessen,  árkon - bokron  csörtetve  hazafelé..

Alíg  tűnt  el  Áron,  Jóska  is  fejére  kapcsolta  kezeit  s  elordította  magát :

-   Bolondgombát  ettem,  megbolondultam !

Ő  is  beindult  az  oldalon,  de  óvatosan  kikerülgette  a  bokrokat,  köveket.

Apjuk  csak  bámult  a  két  fia  után,  aztán  Jóskára  kiáltott :

-   Gyere  csak  vissza,  mett  te  nem  vagy  bolond !  Lefogyasztjuk  ezt 

a  kicsi  füvet,  aztán  úgyis  hazamegyünk. . .

                                                   .............

 


  • A  tanyán  élő  atyafi  felmegy  egyszer  a  nagyvárosba,  amelynek 

szépségeiről  annyi  mindent  hallott  már.   Megszemlélt  minden  látnivalót, 

ahová  csak  eljuthatott,  s  mikor  elfáradt,  úgy  vélte,  valamely  vendéglőben

újerőre  vidámítja  magát.    Az  édes,  de  nehéz  borból  jól  megszívta  volt

magát,  s  mikor  felállt,  hogy  fizessen,  érezte,  hogy  az  egész  világ  forog

körülötte.   Valahogy  kitámolygott  a  vendéglőből,  felkapaszkodott  egy 

autóbuszra,  de  szédülése  nem  akart  múlni.  Egyszer  csak  meglátja,  hogy

a  sofőr  elől  a  kormánykereket  igazgatja,  s  részegségében  haragosan  rátámad :

-   Szóval  te  forgatod  körülöttem  ezekket  a  magas  házakat ?!

                                    ............

 


  • Gyimesfelsőlakon  nagyon  tréfás  kedvű  ember  vala  Tankó   János,

aki  életében  sokat  bolondkodott  a  feleségével,  amit  az  asszony

nem  is  felejtett  el,  hanem  még  a  halottsiratás  alkalmával  is 

megermlékezett  róla,  ilyesformán  énekelve  meg  tréfás  kedvű  férjealakját :

      -Jánosom,  Jánosom, 

      Édes  lelkem,  angyalom, 

      Mennyit  járánk  a  Lokon,

      Mindig  te  eregeltél  elől,

        Én  meg   teutánad,  teutánad

        Nem  ölte  szüvemet

        Akkor  a  bubánat,  akkor  a  bubánat. . .

        Jó  kedvedben  elszaladtál,

        Hol  megálltál,  hol  megbútál

        Egy -  egy  sűrű  mogyoróbokorba,

        Én  meg  szaladtam  utánad  sikitozva,

        Kerejstelek,  kerejstelek,

       S  hogyha  néha  rádakadtam,

        Azt  se  mondtam,  csak  halgattam,

        Mire  te  a  hátam  mögé  kerülve

        Elkiáltotad  magadat,  hogy  :  Bökk !

        Jaj,  a  sír  miétt,  miétt  örök, 

        Jaj,  miért  örök ?. . .

                                        ............

 

 

  • Amikor  a  csíkiak  még  javában  fát  fuvaroztak  a  század  elején,

  csoportokba  verődve  járták  mindenfelé  a  vidéket.   Amíg  megterhelt 

lovacskáik  az  országúton  poroszkáltak,  ők  a  szekerek  mellett  lépegetve

meghányták -veteték  maguk  között  a  világ  folyását,  s  nemritkán 

egymást  ugratták  is.  Ilyesformán :

-  Están  bá,  látott- e  mán  kijed  hegedűt ?

-  Na  hallj  te  oda,  nemcsak  láttam,  de  még  ettem  es !

-  Na   fenye -  göcögött  a  kérdező  s  vele  a  többiek.  -  Jól  eltalálá,  mett

azt  nem  es  eszik !

-  Nem-é ?

-  Nem,  mett  azt  egyfelől  hújzák,  másfelől  taszajtsák,  és  olyan  szépen

  szól,  hogy  megbizsergeti  az  ember  szívét,  de  még  a  lábát  es. . .

-  Hát  telefonyt  látott- e  kegyelmed ?  -  érdeklődött  egy  másik  ugyancsak  Están  bától.

-  Telefonyt ? -  csodálkozott  az  öreg,  s  hogy  ez  egyszer  föl  ne  süljön,

így  fogalmazta  meg  válaszát :  -  Láttam  vót  egyszer  Brassóban,  hanem

úgy  lehet,  az  se  az  vót. . .

                                      ............

 

 

  • Vonaton  utazott  a  székely,  s  utastársai  roppant  élvezték  ízes

  beszédét,  zamatos  tréfáit.   Valahányszor  elhalgatott,  így  kérlelték :

-  Beszéljen  még !  Mondjon  valami  jót !   Felszabadúltan  nevettek  mókás

  fordulatain  játékos  észjárásán.   A  halgatóságban  ott  állt  a  kalauz  is,  s

  hogy  még  nagyobb  legyen  a  mulatság,  ugratni  probálta  az  atyafit :

.-   Igaz- e,  hogy  a  székelynek  csak  negyven  éves  korára  jön  meg  az  esze ?

 -  Igaz -  ismerte  el  a  székely,  villogó  szemmel

 -  S  amíg  a  negyven  évet  eléri,  addig  mit  csinál ? -  erőltette  tovább  a  vasúti  ember.

 -  Hogy  mit- e ?  Addig  es  beáll  a  vasúthoz  kalauznak !

                                                                    DUKA  JÁNOS  gyűjtéséből   ( AMIG  SZÉKELY  ELÉRI A NEGYVENET ).