NÉPI TRÉFÁS ELBESZÉLÉSEK
Há az oláhfalviak a víz mellett jártak el, s meglátják a víz képibe, hogy a Holdnak
ott van a képe. Elkiáltották magikot, hogy:
- Uraim, beleesett a Hold a vízbe, ki kell emelni ! -- Hát szaladtak is mindjárt,
rudakat hoztak bedugták a vízbe a rudakat, oda, ahol a Holdat látták. De a
rudak persze valami fűzfagyökérbe akadtak meg. Feszítették, ahogy csak tudták.
Amikor kiszakadott az a gyökér, ők hanyat estek, s akkor meglátták fenn az
égen a Holdat. Kiáltották, hogy :
- Megvan, ki tudtuk emelni a Holdat !
---------
Az oláfalviak meglátták egyszer a szarkát, hogy repül az erdőn kersztül és
beszaladott egy lyukba a fába :
- Ezt ki kellene onnan venni, de hogy, mert nem tudunk felmászni a fára !
Hát kitalálták, hogy egyik a másnak a vállára állnak, s így feléérnek a lyukig.
Mikor a legfelső belenyúlt a lyukba s megfogta, azt mondja :
- Itt van, né, megfogtuk a tarka Krisztust ! Az alsó kiugrott alulról, s azt kiáltsa :
- Hadd lám !
És akkor az egész mind hanyat vágodott essze a földön.
----------
A székely megkérdezi egy úri embertől, hogy tud vajegy viccet. Az
úri ember azt mondja:
- Tudok. Leteszem a kezem egy kőre, s te lódíts oda eggyet. A székely
odalódított, az úr elkapta a kezit, s a székely jól kőbe verte. Hazament a
székely, találkozott a komájával.
- Tanultam egy viccet ! -- Keresett egy követ, s nem talált. Eszébe jutott,
hogy az orra is hegyes. Odatette a saját orrához a kezét.
- No, komám, lódíts egyet. ! -- Erre elkapta a kezét. A koma pedig isteneset
odalódított, s jól elkapta a komáját.
-----------
Két székely szalámit vásárolt. Receptet is kértek hozzá, hogyan kell megenni.
Leültek az út szélére, s egy kutya elvitte a szalámit.
- Né, koma ! Viszi a kutya a szalámit !
- Hadd el, itt a recept a zsebembe, úgyse tudja megenni.
-----------
Egyszer réges -- régen, amikor a Kükülőn keresztül egy keskeny padló vót,
egy székely ment arrafelé, a német meg jött errefelé. Nem tudták jól
elkerülni egyik a másikat : a székely becsúszott a patakba.
A német mondja :
- Párdon, párdon ! -- De fel néz a székely mérgesen :
- Parton a szemed világa, nem látod, hogy a vízbe vagyok ?
----------
Egy oláfalvit odaadtak szogálni. Ott vót szógáni úri helyen két - három
esztendőt. S hazament. Meglátta a csűrbe a gereblyét.
- Édesapám, ez mi a ?
- Hát te nem tudod ?
- Én nem. Szógálni vótam, s úri helyen, én ilyent nemm láttam.
Az apja letette a csűr fődjire, szegekkel felfelé a gereblyét és mondá.
- Né, fiam, nyomd meg azokat a szegeket ! -- Mikor megnyomta, a
gereblyenyél jól homlokon ütötte.
- Jaj, hogy a fene egye meg a gereblyéit, hogy megütötte a fejemet !
No most má tudta, hogy mi az.
----------
Valamikor régen elindult egy székely a feleségével, jön be a városba
a piacra. Útközbe egy szásznémet a sáncba volt, megijedtek a lovai a
szamártól, és ott emelte a szekeret, kínlódott. Mondja a székelynek a felesége.
- Eridj, segíts annak a bácsinak.
El is ment a székely. De nem tudtak értekezni : a székely nem tudott
németül, a német nem tudott magyaruk. Miután odajött a férje, aszmondja :
- Látod, látod, milyen góbé vagy, három évig voltál Bécsbe katona, és nem
tanultál meg németül, most hasznát vetted volna.
- Hát ő tud eleget németül, mi haszna van vele.
-----------
Kérdi a suszter az inasát :
- Fiam, mi van minden székely embernek ?
Feleli az inas, azt mondja :
- Egy pár csizmája van minden székelynek.
- Hát mi nincs minden székely embernek ?
Azt mondja az inas :
- Két pár csizmája nincsen minden székelynek.
-----------
Volt egyszer egy asszony, és volt két selyp leánya. Mikor jöttek a fiatal
emberek a leányokhoz, vigyázott, hogy ő beszéljen, nehogy
megtudják, hogy selypek a leányok. Egyszer elment otthonról, és
meghagyta a leányainak, hogy :
- Né, fiaim, én elmegyek itthonról, de akárki jön, ti ne beszéljetek, majd én
hazajövök, és beszélek helyettetek.
De mire ment az édesanyjuk, két fiatalember már megérkezett. Éppen
fölforrt a tej a kályhán, és futott ki. A kisebbik elkiáltja magát :
- Put a tej, put a tej !
A másik figyelmezteti :
- Hadass te, hadass te !
Volt egy nagy farkaskutyájuk. Az asztalon volt egy darab vaj. A kutya
olyan merész volt, hogy odament az asztalhoz, és kezdte nyalogatni a
vajat. A kisebbik megint odaszól :
- Kutti ne !
- Hadass te !
Nahát, csak nem hadom, hod mind megede a vajat a kuta !
----------
A székely ember egy alkalommal felment Pestre, és az utca szélin kipakolt
a tarisznyából, hogy egyék. S az akkori időben a rendőrök nem fütyültek
egymásnak jelül, hanem kiáltottak, és azt kiáltottákegymásnak mindig :
,,látlak" azért, hogy a tolvajok féljenek, hogy gondolják : ne lopjunk, mert a
rendőr azért kiáltja :,,látlak " hogylátja őket.
És a székely ember, mikor enni kezdett, kiáltották : ,,látlak ". Továbbment,
megint kipakolt hogy egyen, megint kiáltották : ,,látlak ". Bepakolta
tarisznyáját, és megérkezett a baja. El kellett menjen be arra ( a
bajára ). Béhúzódott egy ház mögé, és megint kiáltotta rendőr : ,,látlak ".
Akkor hamar tovább húzódik, s megint kiáltja a másik rendőr : ,,látlak "
Persze őt nem látta egy sem. És addig mind húzódott hátrább, amig
egyszer egy nagy gödörbe beléesett. S akkor is kiáltotta a
rendőr : ,,látlak ". S akkor ő onnan kiáltotta :
- Látsz az anyád örömit, én a gödörbe vagyok !
----------
Megtörtént az Szíken, hogy nagyon szegény emberek voltak, úgy hítták,
hogy Muszáj Marci. Felesége is gyengélkedő volt, egyébre se voltak
valók, hanem csordásnak jók voltak. Úgyhogy olyan meddő marhák,
heverő marhák mellé fogadták meg őket, hogy éjjel- nappal azok
hétszámra, honapszámra háltak a marhák mellett. Amíg a kapálás folyt,
ezeket a marhákat nem használták, mellettük kellett legyenek.
Úgyhogy a szegény asszony aval volt elfoglalva, hogy főzzön, amit
csak lehet, s vigyen az urának ki enni. De hát mi volt könnyebb ?
Egy kis fuszulykát megfőzött, ahogy lehetett, szegényesen megkészítette,
vitte ki az urának. Hát az ura biza már megsokallta. Úgy selypesen
beszélt az ember es, az asszony es egy kicsit. Úgyhogy kiviszi egyszer
a fuszulykát, hogy egyék az ura. Azt mondja az ura :
- Mit hottál ?
Azt mondja az asszony :
- Futulykát.
- Vidd vitta, vidd vitta !
Az asszony nincs mit csináljon, megfordul szomoruan, menyen haza. Se
nem kötekedik, se semmi. Hijj ! - észbe kap az ember : hogyha már még
az sincsen, akkor neki baj. Hát utánakíált :
- Há van benne hepertyű ?
Azt mondja az asszony :
- Van egy kicsi.
- Na, akkor hodd vitta, hodd vitta !
-----------
Volt egyszer egy pap, szegény volt erőssen. Szovátba helyezték el.
Hát már úgy egyezett meg a hívekkel, úgy csinálták meg az írást, hogy
mindennap visznek neki rendre enni a hívek.
Hát mindenki -- úgy volt beírva az írásba -- azt vihet enni, amije van,
ami a háznál van s amit akar. Na, ekkor aztán ősz volt, erőssen
sok káposzta volt.
Hát mintha kuruzs lett vóna, mindenki mind káposztát vitt nekije.
Hát bele vót az írásba az is tíve, hogy válogatni nem szabad, se
panaszkodni, hogy ki mit viszen, amit visznek, azt kell megegye. Hát
már tudta, hogy a panaszkodás semmit sem ír, má mit tudjon csinálni,
mer már sehogy sem tudta enni a káposztát ; reggel is káposzta,
délbe is káposzta, akkor este is káposzta.
Sehogyse tudta már enni. Hát mit tudjon csinálni, csináltatott egy
koporsót, s amit vittek mindennap, azt a káposztát tőtette a koporsóba,
amég meg nem telt. S amikor megtelt, azt mondta a harangozónak, hogy
harangoztasson. Na halják a faluból, hogy harangoznak. Meg van valaki
halva ! Vajon ki van meghalva ? Nem tudta senki se.
- Hol van kitíve a gyászlobogó ? Hát csak arról megtudjuk ?! Há, éppen a
papnál van kitíve !
Há, akkor biztos vaj egy gyermeke hótt meg. Egész biztos ! -- mondták a
hívek.Na híre ment egykettőre, hogy a pap gyereke meghalt. Húzzák a
gyűlőtkezdődik a temetés. Mennek mind, az egész nép menyen.
Hogyne, sze a pap gyereke van meghalva !
Na mikor az egész nép ott vót, a koporsót kiviszik az udvar közepíre
ügyesen elhelyezik két székre, rendesen, ahogy szokták. Akkor, mikor
prédikált a pap, közbe mondta : ,,Meghótt már, meghótt már a szováti
káposzta -- Kit meg nem emésztett mesteretek gyomra."
Na akkor tudták meg a nípek, hogy káposzta van a koporsóba.
Megszégyelték magukat, bánatosan mentek haza.
----------
A cigány elment napszámba a paphoz Még nem is dolgoztak semmit, s
frustuk idő volt. A cigány előállott vele : --Tiszteletes úr, ha már úgyis
frustukulunk, adja ide az ebédet is, hogy egyúttal azt is együk meg, ne
még akkor megálni a munkával. Jól van , a pap odavitte neki az ebédet is.
- Már egyúttal adja ide az ozsnnát is, ne kelljen akkor is
megállni - mondja megint a cigány. A pap elévette azt is, megették az
ozsonát is.
-- Már egyúttal együk meg a vacsorát is - így megint a cigány. A pap
odaadta a vacsorát is.
-- Vacsora után oda szokták adni a napszámot is. -- A pap kifizette neki.
Erre a cigány :
-- Napszámot már megkaptam, s utánna még az apám nagyapja se
dolgozott. Nem dolgozom én se ! -- Azzal otthagyta a papot.
-----------
A papnak sok voplt az aratnivalója, s járt, hogy kerítsen valakit, hogy
arassák le a búzát. Elment cigányhoz, és hívta aratni. A cigány
azt felelte, hogy nincs ideje. Elment másnap is a pap, a cigány
megint csak azt felelte, hogy nincs ideje. Így ment az egy héten
keresztül. Eltelt az aratás, meghalt a cigány apja. Most ő ment
a paphoz, hogy hívja, temesse el.
- Jöjjön, tisztzelendő úr, temesse el az apámat, mert meghalt !
A pap azt felelte : - Nincs időm. Másnap is elment a cigány :
- Jöjjön, tisztelendő úr, temesse el az apámat !
- Nincs időm -- felelter a pap.
Így ment ez egy hétig. Akkor kapta a cigány az apját, fel a
vállára, elnyargalt vele a paphoz, ledobta a tornácba, s bekiáltott :
- Na, tisztelendő úr, mikor lesz ideje, temesse el !
----------
A cigány ment a paplak előtt. Éppen akkor kiáltotta a pap, hogy
,,Cigány ! Cigány !" Kérdi a cigány :
- Mi tetszik, plébános úr ?
- Nem téged hivtalak -- mondja a pap --, hanem a kutyámat.
Megharagudott a cigány. Volt neki is három kutyája. Elnevezte
őket : Plé, Bá, Nos. Mikor a pap egyszer arra megy, kezdi kiabálni
a cigány : - Plé, Bá, Nos.
Be megy a pap, s kérdi, hogy miért hívta.
- Hiszen nem magát hívtam én !
- Hát kit ?
- A kutyáimat. Ehol vannak, ni, mind a hárman.
----------
Elment a cigány gyónni, odatérdelt a pap mellé. Mondja a pap
a pap a cigánynak, hogy sorolja fel a bűneit. Gondolkozik a cigány
s azt mondja, hogy nem jut eszébe semmi olyan nagy bűne.
Kérdi a pap : - Loptál- e ? - Lopok ---- feleli a cigány.
- Nem azt kérdeztem én, hogy lopsz- e, hanem hogy loptál- e.
Amit eddig vétkeztél. - Loptam. - Nohát add vissza a lopott
tárgyat a gazdájának.
- Én oda adom a plébános úrnak.
- Nekem ne add, hanem add vissza a gazdájának akitől loptad.
- Már kináltam neki -- mondja a cigány -- de nem kellett neki.
- Akkor jól van.
Vége van a gyónásnak, elmegy a cigány. A pap keresi az óráját,
nincs sehol. Elvitte a cigány ! Akkor jutott eszébe a papnak, hogy hát
mondta a cigány :,,lopok ", s akkor épp az ő óráját lopta.
Kínálta is neki, de ő nem fogadta el. Így maradt a cigánynak az óra.
----------
Egyszer egy cigány elment gyónni. Megmondta ő bűneit , a pap
még kérdte, hogy : -- Még miféle bünöd van, cigány ? Arra azt mondja
a cigány : Még van nekem egy bünöm. -- Pap mondta : -- Miféle ?
- Azt mondta a cigány : -- Apámnak a kusmáját odaütöttem vót
egyszer a falhoz. .. Arra mondta a pap. -- Nem olyan nagy bűn.
- De -- mondja a cigány -- apámnak a feje is benne vót a kusmába
mikor odaütöttem. -- Arra azt mondja : -- Akkor nagy bűn, nem is birlak
meggyontatni. Kiment a pap, ott a klonyhába vótak rákok, elvett egyet
gyertyxát gyujtott, felragasztotta hátára, megharagíytotta a rákot, odaszúrta
az orrához a cigánnak. Akkor a rák az ollójával bé is szorította az orrát.
Arra azt mondta a cigány : -- Szent vagy, de az orromat de az
ne szoritsd, mert mikor odaváglak a falhoz, mint apámat, elviszen az ördög.
----------
Hétfaluból a leányok szedtek szilvát a surcokbna, s jöttek le Brassóba egy
szép nagy kirakóvásárra. Ettek, ettek szilvát, há nem bírták mind megenni.
Tizenkét leán vót. Azt mondja az idős :
- Na, én többet nem tudok enni. A második :
- Én sem.
- Hát tőtsük le ide egy rakásba, s mindegyik pisiljünk rája.
Letöltötték.
- Me lehet, jönnek leginyek, fiatal emberek, felszedik s megeszik.
Legelőbb az idős pisilt rá. Rendre mindegyik.
Bementek a vásárba, de delet nem vittek a tarisznyába ; délre hazamennek
mert közél van. De ott sok m,indent láttak : eztet, aztot, az idő tőtt, estefelé
ott mentek, de meg vótak éhezve. Há mikor mennek, ne, a szilva ott.
Aszondja az idős :
- Te, vegyük csak a szélit, me az nem húgyos. Vették.
- E sem hugyos, e sem hugyos. Addig, hogy a szilvát a lányok pisilték
le és a leányok ették meg.
----------
Egy öregúr mmegfogatta a cigánt libapásztorrnak. Kűdte a mezőre
legelni kilenc libával. Elment egy nap, elmernt két nap, mikor hazajött
este, az öregúr észrevette, hogy egy liba hiányzik. Mondja a cigánnak :
- Ide figyelj, te cigány, csak nyóc liba van.
- Nyóc , uram , nyóc.
- De kilenc vót, te cigány !
- Kilenc, uram, kilenc.
- De csak nyóc van, cigány !
- Nyoc, úram, nyóc.
- De kilenc vót, te cigány !
- Kilenc, úram, klilenc.
Az öregúr nem tudta hogy hozza helyre a cigányt, hogy megértesse
vele, hogy egy liba hiányzik. Összehívott lilenc embert, hogy mindeggyik
fogjon egy libát. Fogtak is nyóc, de a kilencediknek nem jutott.
Akkor mondja a cigánnak :
- Látod- e, cigány, hogy csak nyóc liba van ? A kilencediknek nem jutott.
- Hát, gazduram, fogott vóna, amedig vót !
