Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NÉPI TRÉFÁS ELBESZÉLÉSEK

 

  Há  az oláhfalviak a víz mellett jártak el, s meglátják a víz képibe, hogy a  Holdnak 

 ott  van  a  képe.   Elkiáltották  magikot,  hogy:

-  Uraim,  beleesett  a  Hold  a  vízbe,  ki  kell  emelni ! --  Hát  szaladtak  is  mindjárt, 

 rudakat  hoztak  bedugták  a  vízbe  a  rudakat,  oda,  ahol  a  Holdat  látták.  De  a 

 rudak  persze  valami  fűzfagyökérbe  akadtak  meg.   Feszítették,  ahogy  csak tudták. 

 Amikor  kiszakadott  az  a  gyökér,  ők  hanyat  estek,  s  akkor  meglátták  fenn  az 

 égen  a  Holdat.  Kiáltották,  hogy :

-  Megvan,  ki  tudtuk  emelni  a  Holdat !

                                   ---------

 

   Az   oláfalviak  meglátták  egyszer  a  szarkát,  hogy  repül  az  erdőn  kersztül  és 

 beszaladott  egy  lyukba  a  fába :

 -  Ezt  ki  kellene  onnan  venni,  de  hogy,  mert  nem  tudunk  felmászni  a  fára !  

 Hát  kitalálták,  hogy  egyik  a  másnak  a  vállára  állnak,  s  így  feléérnek  a  lyukig. 

 Mikor  a  legfelső  belenyúlt  a  lyukba  s  megfogta,  azt  mondja :

-  Itt  van,  né,  megfogtuk  a  tarka  Krisztust !   Az  alsó  kiugrott  alulról,  s  azt  kiáltsa :

-  Hadd  lám !

És  akkor  az  egész  mind  hanyat  vágodott  essze  a  földön.

                                  ----------

                       

 

A  székely  megkérdezi  egy  úri  embertől,  hogy  tud  vajegy  viccet.  Az 

  úri  ember  azt mondja:

-  Tudok.  Leteszem  a  kezem  egy  kőre,  s  te  lódíts  oda  eggyet.  A  székely 

 odalódított,  az  úr  elkapta  a  kezit,  s  a  székely  jól  kőbe  verte.  Hazament  a 

 székely,  találkozott  a  komájával.

-  Tanultam  egy  viccet !  --  Keresett  egy  követ,  s  nem  talált.  Eszébe  jutott,

  hogy  az  orra  is  hegyes.  Odatette  a  saját  orrához  a  kezét.

-  No,  komám,  lódíts  egyet. !  --  Erre  elkapta  a  kezét.  A  koma  pedig  isteneset 

 odalódított,  s  jól  elkapta  a  komáját.

                                   -----------

 

Két  székely  szalámit   vásárolt.  Receptet  is  kértek  hozzá,  hogyan  kell  megenni.

Leültek  az  út  szélére,  s  egy  kutya  elvitte  a  szalámit.

-  Né,  koma !  Viszi  a  kutya  a  szalámit !

-  Hadd  el,  itt  a  recept  a  zsebembe,  úgyse  tudja  megenni.

                                   -----------

 

Egyszer  réges -- régen,    amikor  a  Kükülőn  keresztül  egy  keskeny  padló  vót, 

 egy  székely  ment  arrafelé,  a  német  meg  jött  errefelé.  Nem  tudták  jól 

 elkerülni  egyik  a  másikat :  a  székely  becsúszott  a  patakba. 

 A  német  mondja :

-  Párdon,  párdon ! -- De  fel  néz  a  székely  mérgesen :

-  Parton  a  szemed  világa,  nem  látod,  hogy  a  vízbe  vagyok ?

                                   ----------

 

Egy  oláfalvit  odaadtak  szogálni.  Ott  vót  szógáni  úri  helyen  két  - három 

 esztendőt.  S  hazament.  Meglátta  a  csűrbe  a  gereblyét.

-  Édesapám,  ez  mi  a ?

-  Hát  te  nem  tudod ?

-  Én  nem.  Szógálni  vótam,  s  úri  helyen,  én  ilyent  nemm  láttam.

Az  apja  letette  a  csűr  fődjire,  szegekkel  felfelé  a  gereblyét  és  mondá.

-  Né,  fiam,  nyomd  meg  azokat  a  szegeket !  --  Mikor  megnyomta,  a 

 gereblyenyél jól  homlokon  ütötte.

-  Jaj,  hogy  a  fene  egye   meg  a  gereblyéit,  hogy  megütötte  a  fejemet ! 

 No  most  má  tudta,  hogy  mi  az.

                                    ----------

 

Valamikor  régen  elindult  egy  székely  a  feleségével,  jön  be  a  városba 

 a  piacra.  Útközbe  egy  szásznémet  a  sáncba  volt,  megijedtek  a  lovai  a 

 szamártól,  és  ott  emelte  a  szekeret,  kínlódott.  Mondja  a  székelynek  a  felesége.

-  Eridj,  segíts  annak  a  bácsinak.

El  is  ment  a  székely.  De  nem  tudtak  értekezni :  a  székely  nem  tudott    

 németül,  a  német  nem  tudott  magyaruk.  Miután  odajött  a  férje,  aszmondja :

-  Látod,  látod,  milyen  góbé  vagy,  három  évig  voltál  Bécsbe  katona,  és  nem 

 tanultál  meg  németül,  most  hasznát  vetted  volna.

-  Hát  ő  tud  eleget  németül,  mi  haszna  van  vele.

                                     -----------

 

Kérdi  a  suszter  az  inasát :

-  Fiam,  mi  van  minden  székely  embernek ?

Feleli  az  inas,  azt  mondja :

-  Egy  pár  csizmája  van  minden  székelynek.

-  Hát  mi  nincs  minden  székely  embernek ?

Azt  mondja  az  inas :

-  Két  pár  csizmája  nincsen  minden  székelynek.

                                     -----------

 

Volt  egyszer  egy  asszony,  és  volt  két  selyp  leánya.  Mikor  jöttek  a  fiatal 

 emberek   a  leányokhoz,  vigyázott,  hogy  ő  beszéljen,  nehogy 

 megtudják, hogy  selypek  a  leányok.   Egyszer  elment  otthonról,  és 

 meghagyta a  leányainak,  hogy :

-  Né,  fiaim,  én  elmegyek  itthonról,  de  akárki  jön,  ti  ne  beszéljetek,  majd  én 

 hazajövök,  és  beszélek  helyettetek.

De  mire  ment  az  édesanyjuk,  két  fiatalember  már  megérkezett.  Éppen 

 fölforrt  a  tej  a  kályhán,  és  futott  ki.  A  kisebbik  elkiáltja  magát :

-  Put  a  tej,  put  a  tej !

A  másik  figyelmezteti :

-  Hadass  te,  hadass  te !

Volt  egy  nagy  farkaskutyájuk.  Az  asztalon  volt  egy  darab  vaj.  A  kutya 

 olyan  merész  volt,  hogy  odament  az  asztalhoz,  és  kezdte  nyalogatni  a 

 vajat.  A  kisebbik  megint  odaszól :

-  Kutti  ne !

-  Hadass  te !

Nahát,  csak  nem  hadom,  hod  mind  megede  a  vajat  a  kuta !

                                    ----------

 

A  székely  ember  egy  alkalommal  felment  Pestre,  és  az  utca  szélin  kipakolt 

 a  tarisznyából,  hogy egyék.  S az akkori időben a rendőrök nem fütyültek 

 egymásnak  jelül,  hanem  kiáltottak,  és  azt  kiáltottákegymásnak  mindig : 

 ,,látlak"  azért,  hogy  a tolvajok  féljenek, hogy gondolják : ne lopjunk, mert a

 rendőr azért  kiáltja :,,látlak " hogylátja  őket.

És  a  székely  ember,  mikor  enni  kezdett,  kiáltották :  ,,látlak ".  Továbbment,

 megint  kipakolt  hogy  egyen,  megint  kiáltották :  ,,látlak ".  Bepakolta 

 tarisznyáját,  és megérkezett  a  baja. El  kellett  menjen  be  arra ( a 

 bajára ).  Béhúzódott  egy  ház  mögé,  és  megint  kiáltotta  rendőr :  ,,látlak ". 

 Akkor  hamar  tovább  húzódik,  s  megint  kiáltja  a  másik  rendőr :  ,,látlak "  

Persze őt  nem  látta  egy  sem.  És addig  mind  húzódott  hátrább,  amig 

 egyszer  egy  nagy  gödörbe  beléesett.  S  akkor  is  kiáltotta  a 

 rendőr : ,,látlak ".  S  akkor ő  onnan  kiáltotta :

-  Látsz  az  anyád  örömit,  én  a  gödörbe  vagyok !

                                     ----------

Megtörtént  az  Szíken,  hogy  nagyon  szegény  emberek  voltak,  úgy  hítták, 

 hogy  Muszáj  Marci.  Felesége  is  gyengélkedő  volt,  egyébre  se  voltak 

 valók,  hanem  csordásnak  jók  voltak.  Úgyhogy  olyan  meddő  marhák, 

 heverő  marhák  mellé   fogadták  meg  őket,  hogy  éjjel- nappal  azok 

 hétszámra,  honapszámra  háltak  a  marhák  mellett.  Amíg  a  kapálás  folyt, 

 ezeket  a  marhákat  nem  használták, mellettük  kellett  legyenek.

Úgyhogy  a  szegény  asszony  aval  volt  elfoglalva,  hogy  főzzön,  amit 

 csak  lehet,  s  vigyen  az  urának  ki  enni.  De  hát  mi  volt  könnyebb ? 

 Egy  kis  fuszulykát  megfőzött,  ahogy  lehetett,  szegényesen  megkészítette, 

 vitte  ki  az  urának.  Hát  az  ura  biza  már  megsokallta.  Úgy  selypesen 

 beszélt  az  ember  es,  az  asszony  es  egy  kicsit.  Úgyhogy  kiviszi  egyszer 

 a  fuszulykát,  hogy  egyék  az  ura.   Azt  mondja  az  ura :

-  Mit  hottál ?

Azt  mondja  az  asszony :

-  Futulykát.

-  Vidd  vitta,  vidd  vitta !

Az  asszony  nincs  mit  csináljon,  megfordul  szomoruan,  menyen  haza.  Se 

 nem  kötekedik,  se  semmi.   Hijj ! - észbe  kap  az  ember :  hogyha  már  még 

 az sincsen,  akkor  neki  baj.  Hát  utánakíált :

-  Há  van  benne  hepertyű ?

Azt  mondja  az  asszony :

-  Van  egy  kicsi.

-  Na,  akkor  hodd  vitta,  hodd  vitta !

                                     -----------

Volt    egyszer  egy  pap,  szegény  volt  erőssen.  Szovátba  helyezték  el. 

 Hát  már  úgy  egyezett  meg  a  hívekkel, úgy  csinálták  meg  az  írást,  hogy 

 mindennap  visznek  neki  rendre  enni  a  hívek.

 Hát  mindenki --  úgy  volt  beírva  az  írásba --  azt  vihet  enni,  amije  van, 

 ami  a  háznál  van s  amit  akar.  Na,  ekkor  aztán  ősz  volt,  erőssen 

 sok  káposzta  volt. 

 Hát  mintha  kuruzs  lett  vóna,  mindenki  mind  káposztát  vitt  nekije. 

 Hát  bele  vót  az  írásba  az  is  tíve,  hogy  válogatni  nem  szabad,  se  

panaszkodni,  hogy  ki  mit  viszen,  amit  visznek,  azt  kell  megegye.  Hát 

 már  tudta,  hogy  a  panaszkodás  semmit  sem  ír,  má  mit  tudjon  csinálni, 

 mer  már  sehogy  sem  tudta  enni  a  káposztát ;  reggel  is  káposzta, 

 délbe  is  káposzta,  akkor  este  is  káposzta. 

 Sehogyse  tudta  már  enni.  Hát  mit  tudjon  csinálni,  csináltatott  egy 

 koporsót,  s  amit  vittek  mindennap,  azt  a  káposztát  tőtette  a  koporsóba

 amég  meg  nem  telt.  S  amikor  megtelt,  azt  mondta  a  harangozónak,  hogy 

 harangoztasson.  Na  halják  a  faluból,  hogy  harangoznak.  Meg  van  valaki 

 halva !  Vajon  ki  van  meghalva ?  Nem  tudta  senki  se.

-  Hol  van  kitíve  a  gyászlobogó ?  Hát  csak  arról  megtudjuk ?!  Há,  éppen  a 

 papnál  van  kitíve !

 Há,  akkor  biztos  vaj  egy  gyermeke  hótt  meg.  Egész  biztos ! --    mondták  a 

 hívek.Na  híre  ment  egykettőre,  hogy  a  pap  gyereke  meghalt.  Húzzák  a 

 gyűlőtkezdődik  a  temetés.  Mennek  mind,  az  egész  nép  menyen. 

 Hogyne,  sze  a  pap  gyereke  van  meghalva !

Na  mikor  az  egész  nép  ott  vót,  a  koporsót  kiviszik  az  udvar  közepíre

ügyesen  elhelyezik  két  székre,  rendesen,  ahogy  szokták.  Akkor,  mikor 

 prédikált  a  pap,  közbe  mondta :  ,,Meghótt  már,  meghótt  már  a  szováti 

 káposzta --  Kit  meg  nem  emésztett  mesteretek  gyomra."

Na  akkor  tudták  meg  a  nípek,  hogy  káposzta  van  a  koporsóba. 

 Megszégyelték  magukat,  bánatosan  mentek  haza.

                            ----------

 

A  cigány  elment  napszámba  a  paphoz  Még  nem  is  dolgoztak  semmit,  s  

frustuk  idő  volt.   A  cigány  előállott  vele : --Tiszteletes  úr,  ha  már  úgyis 

 frustukulunk,  adja  ide  az  ebédet  is,  hogy  egyúttal  azt  is  együk  meg,  ne 

 még akkor  megálni a munkával.  Jól van , a pap odavitte neki az ebédet is.   

 Már egyúttal  adja  ide  az  ozsnnát  is,  ne  kelljen  akkor  is

 megállni -  mondja  megint  a  cigány.   A  pap  elévette  azt  is,   megették  az  

 ozsonát  is. 

 --  Már  egyúttal  együk  meg  a  vacsorát  is  -  így  megint  a  cigány.   A  pap

 odaadta  a  vacsorát  is. 

 --  Vacsora  után  oda  szokták  adni  a  napszámot  is.  --  A  pap  kifizette  neki. 

Erre  a  cigány : 

 --  Napszámot  már  megkaptam,  s  utánna  még  az  apám  nagyapja  se 

 dolgozott.  Nem  dolgozom  én  se !  --  Azzal  otthagyta  a  papot. 

                              -----------

 

A  papnak  sok  voplt  az  aratnivalója,  s  járt,  hogy  kerítsen  valakit,  hogy

  arassák  le  a  búzát.   Elment  cigányhoz,  és  hívta  aratni.   A  cigány

azt  felelte,  hogy  nincs  ideje.   Elment  másnap  is  a  pap,  a  cigány

megint  csak  azt  felelte,  hogy  nincs  ideje.   Így  ment  az  egy  héten

keresztül.    Eltelt  az  aratás,  meghalt  a  cigány  apja.   Most  ő  ment

a  paphoz,  hogy  hívja,  temesse  el.

-  Jöjjön,  tisztzelendő  úr,  temesse  el  az  apámat,  mert  meghalt !

A  pap  azt  felelte :   -   Nincs   időm.   Másnap  is  elment  a  cigány :

-   Jöjjön,  tisztelendő  úr,  temesse  el  az  apámat !

-   Nincs  időm --  felelter  a  pap.

Így  ment  ez  egy  hétig.  Akkor  kapta  a  cigány  az  apját,  fel  a 

vállára,  elnyargalt  vele  a  paphoz,  ledobta  a  tornácba,  s  bekiáltott :

-   Na,  tisztelendő  úr,  mikor  lesz  ideje,  temesse  el !

                              ----------

 

A  cigány  ment  a  paplak  előtt.   Éppen  akkor  kiáltotta  a  pap,  hogy

,,Cigány !  Cigány !"  Kérdi  a  cigány :

-   Mi  tetszik,  plébános  úr ?

-   Nem  téged  hivtalak --  mondja  a  pap --,  hanem  a  kutyámat.

Megharagudott  a  cigány.  Volt  neki  is  három  kutyája.  Elnevezte

őket :  Plé,  Bá,  Nos.   Mikor  a  pap  egyszer  arra  megy,  kezdi  kiabálni

a  cigány :    -   Plé,  Bá,  Nos.  

Be  megy  a  pap,  s  kérdi,  hogy  miért  hívta.

-   Hiszen  nem  magát  hívtam  én !

-   Hát  kit ?

-   A  kutyáimat.  Ehol  vannak,  ni,  mind  a  hárman.

                          ----------

 

Elment  a  cigány  gyónni,  odatérdelt  a  pap  mellé.  Mondja  a  pap

a  pap  a  cigánynak,  hogy  sorolja  fel  a  bűneit.   Gondolkozik  a  cigány

s  azt  mondja,  hogy  nem  jut  eszébe  semmi  olyan  nagy  bűne.

Kérdi  a  pap :   -  Loptál- e ?    -  Lopok  ----  feleli  a  cigány.

-   Nem  azt  kérdeztem  én,  hogy  lopsz- e,  hanem  hogy  loptál- e.

Amit  eddig  vétkeztél.    -   Loptam.    -  Nohát  add  vissza  a  lopott

tárgyat  a  gazdájának.

-  Én  oda  adom  a  plébános  úrnak.

-  Nekem  ne  add,  hanem  add  vissza  a  gazdájának  akitől  loptad.

-  Már  kináltam  neki --  mondja  a  cigány --  de  nem  kellett  neki.

-  Akkor  jól  van.

Vége  van  a  gyónásnak,  elmegy  a  cigány.   A  pap  keresi  az  óráját,

nincs  sehol.   Elvitte  a  cigány !   Akkor  jutott  eszébe  a  papnak,  hogy  hát

mondta  a  cigány :,,lopok ",  s  akkor  épp  az  ő  óráját  lopta.

Kínálta  is  neki,  de  ő  nem  fogadta  el.   Így  maradt  a  cigánynak  az  óra.

                           ----------

 

Egyszer  egy  cigány  elment  gyónni.   Megmondta  ő  bűneit  ,  a  pap

még  kérdte,  hogy :  --  Még  miféle  bünöd  van,  cigány ?   Arra  azt  mondja

a  cigány :  Még  van  nekem  egy  bünöm.  --   Pap  mondta :  --  Miféle ? 

-  Azt  mondta  a  cigány :  --  Apámnak  a  kusmáját  odaütöttem  vót

egyszer  a  falhoz.  ..  Arra  mondta  a  pap.  --  Nem  olyan  nagy  bűn.

-  De  --  mondja  a  cigány  --  apámnak  a  feje  is  benne  vót  a  kusmába

mikor  odaütöttem.   --  Arra  azt  mondja :  --  Akkor  nagy  bűn,  nem  is  birlak

meggyontatni.   Kiment  a  pap,  ott  a  klonyhába  vótak  rákok,  elvett  egyet

gyertyxát  gyujtott,  felragasztotta  hátára,  megharagíytotta  a  rákot,  odaszúrta

  az  orrához  a  cigánnak.   Akkor  a  rák  az  ollójával  bé  is  szorította  az  orrát.

Arra  azt  mondta  a  cigány :   --  Szent  vagy,  de  az  orromat  de  az 

ne  szoritsd,  mert  mikor  odaváglak  a  falhoz,  mint  apámat,  elviszen  az  ördög.

                                ----------

 

Hétfaluból  a  leányok  szedtek  szilvát  a  surcokbna,  s  jöttek  le  Brassóba  egy

szép  nagy  kirakóvásárra.   Ettek,  ettek  szilvát,  há  nem  bírták  mind  megenni.

Tizenkét  leán  vót.  Azt  mondja  az  idős :

-  Na,  én  többet  nem  tudok  enni.    A  második :

Én  sem.

-  Hát  tőtsük  le  ide  egy  rakásba,  s  mindegyik  pisiljünk  rája.

Letöltötték.

-  Me  lehet,  jönnek  leginyek,  fiatal  emberek,  felszedik  s  megeszik.

Legelőbb  az  idős  pisilt  rá.  Rendre  mindegyik.

Bementek  a  vásárba,  de  delet  nem  vittek  a  tarisznyába ;  délre  hazamennek

mert  közél  van.   De  ott  sok  m,indent  láttak :  eztet,  aztot,  az  idő  tőtt,  estefelé

ott  mentek,  de  meg  vótak  éhezve.   Há  mikor  mennek,  ne,  a  szilva  ott.

Aszondja  az  idős :

-  Te,  vegyük  csak  a  szélit,  me  az  nem  húgyos.   Vették.

-  E  sem  hugyos,  e  sem  hugyos.    Addig,  hogy  a  szilvát  a  lányok  pisilték 

le  és  a  leányok  ették  meg.

                             ----------

 

 

Egy  öregúr  mmegfogatta  a  cigánt  libapásztorrnak.  Kűdte  a  mezőre 

legelni  kilenc  libával.    Elment  egy  nap,  elmernt  két  nap,  mikor  hazajött

este,  az  öregúr  észrevette,  hogy  egy  liba  hiányzik.  Mondja  a  cigánnak :

-  Ide  figyelj,  te  cigány,  csak  nyóc  liba  van.

-  Nyóc , uram , nyóc.

-  De  kilenc  vót,  te  cigány !

-  Kilenc,  uram,  kilenc.

-  De  csak  nyóc  van,  cigány !

-  Nyoc,  úram,  nyóc.

-  De  kilenc  vót,  te  cigány !

-  Kilenc,  úram,  klilenc.

Az  öregúr  nem  tudta  hogy  hozza  helyre  a  cigányt,  hogy  megértesse

vele,  hogy  egy  liba  hiányzik.   Összehívott  lilenc  embert,  hogy  mindeggyik

fogjon  egy  libát.   Fogtak  is  nyóc,  de  a  kilencediknek  nem  jutott.

Akkor  mondja  a  cigánnak :

-  Látod- e,  cigány,  hogy  csak  nyóc  liba  van ?   A  kilencediknek  nem  jutott.

-  Hát,  gazduram,  fogott  vóna,  amedig  vót !