Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ÁLTALÁNOS ELŐISMERTETÉS A SZÉKELY NÉP TÖRTÉNELME- ÉS JOGVISZONYAIRÓL

A  népvándorlás  zűrjéből  -  mely  másfél  ezredév  előtt  mindent  elsodort  -  egy  néptörzs  emelkedett  ki  számban  ugyan  csekély,  de  azért  mégis  nagy  tényező  az  új  alakot  ölteni  indult  Europában ;  egy  hősies  néptöredék,  mely  Ázsia  legnemesebb  gyarmatának  örökségét  védve,  bámulatosképpen  tartá  fenn  magát  a  költözködő  népek  vészes  hullámzata  közt,  mely  sajátszerű  hadi  szervezetével  s  demokratikus  intézményeivel  a  középkori  Europának  legelőbb  megtelepült  s  legklasszikusabb  népeként  tűnik  elő.  Ez  a  székely  nép.

Nem  tartozhatik  ezen  előismertetés  szűk  keretébe  a  székely  ősnemzeti  szerkezet ;  annak  az  idő  viszonyai  szerint  való  fejlődésének  és  átalakulásának  tágabb  értelemben  vett  tárgyalása ;  nem  e  nép  idetelepülésének  s  néveredetének  már  felfejtett  történelme.  Azonban  mégis,  főleg  azok  számára,  kik  a  székely  nép  viszonyaival  és  jogtörténelmével  ismeretlenek,  szükségesnek  tartom  egy  dióhéjba  szorított  rövid  kivonati  ismertetést  adni  azért,  hogy  az  mintegy  kulcs  legyen  e  munka  körébe  foglalt  némely  dolgok  megértésére.  Azt  hiszem,  történelmi  érvényre  emelkedett  tény  az,  hogy  a  székelyek  Attila  hunjainak  maradékai,  azért  én  a  történelmi  kritika  által  kellőleg  kitisztázott  ezen  kérdés  vitatásában  nem  elegyedem.  Midőn  Árpád  a  magyar  fajnak  elfoglalá  és  biztosítá  e  szép  hazát,  a  honfoglalás  harcaiban  az  itt  talált,  Attila  öröksége  felett  őrködő  székelyek  szövetségesként  csatlakoztak  a  rokon  magyarhoz,  s  a  sereg  előcsapatjaként  részt  vettek  a  nagyar  birodalom  alakításának  küzdelmeiben.

Nem  volt  tehát  a  székely  hódított,  hanem  szövetséges  nép,  mely  egyezményileg  csatolta  magát  a  magyar  koronához,  oly  egyezménnyel,  mely  nemzeti  életéből,  sajátszerű  viszonyaiból  kifelett  előjogait,  nemzeti  szabad  intézményeit  biztosítá  s  tiszteletben  tartotta,  és  ezek  alapján  fejlődött  ki  a  székelynél  már  a  legrégibb  időkben  egy  oly  demokratikus  szellemű  nemzeti  szervezkedés,  melynek  párját  Európa  akkori  népeinél  sehol  feltalálni  nem  tudjuk,  egy  oly  alkotmány,  mely  mindenkit  egyiránt  kötelezett  hadviselésre,  mikor  vész  fenyegette  a  hazát,  de  amely  azon  terület  minden  lakosának  egyenlőségét  és  szabadságát  biztosítá ;  mely  a  hivatalokat  nemek  és  ágak  szerint  osztotta,  s  mely  a  hadviselés  kötelezettsége  és  a  királynak  némely  esetekben  kiszolgáltatott  ököradón  kivül  minden  más  adófizetéstől  mentesíté  a  székelyt.  Volt  ugyan  elnevezésileg  létező  két  osztály  vagy  rend  ekkor  is,  a  loufeu (lovag,  lovas)  és  a  giahrlag (gyalog) ;  de  ez  inkább  katonai (fegyverzeti),  mint  társadalmi  osztályzat  volt,  mert  a  középkor  átka,  a  népek  egyik  részét  szolgaságra  kárhoztató  feudalizmus,  Székelyföldön  gyökeret  verni  sohasem  tudott.

A  kiváltságos  nemesség  Európa  minden  államaiban  kifejlődvén,  az  Magyarországban  is  elterjedt,  s  Zsigmond  király  hűbéri  elveket  oltván  a  magyar  alkotmány  szabadságfájában,  lassanként  kifejlődött  azon  hatalmas  oligarhia,  mely  ország  s  királlyal  dacolt,  mely  a  theokráciával  Mohácsott  s  a  hon  kétfelé  szakadását  előidézte ;  de  az  a  demokrat  intézményű  s  a  politikai  egyenlőség  elvét  valló  Székelyföldre  bajosan  tudott  behatolni,  s  nagy  mérvben  kifejlődni  sohasem,  bár  ottan  is  a  későbbi  korban  keletkeznek  nagyon  korlátolt  számban  olyanok,  kik  harcbani  kitűnés  vagy  más  érdemekért  nemességet    nyernek,  s  így  keletkezik  a  megvolt  két  osztály  mellett  egy  harmadik,  a  primori  osztály,  mely  legelőbb  1409 - ben   említetik,  de  csak  Mátyás  király  korában  ismertetik  el,  jogkörének  megszorításával.  Ekkor  fordul  elő  rendszeresített  alakban  a  székelyek  három  rendje (trium  generum  siculi)  szabályoztatván  egyszersmind  egyik  osztályból  a  másikba  való  átlépésnek  módozata  is.

A  három  osztályt  pedig  alkották :

-  Az  elsők,  főbb  nemesek (primores,  primores  nobiles,  nobiles  potiores).

-  A  lófők,  lovasok,  kik  lóháton  mentek  harcba (primipili).

-  Gyalogok,  kik  gyalog  harcoltak (peditos,  pixidarii).

A  mohácsi  vész  Erdély  különszakadását  s  ez  a  Királyhágón  innen  részben  egy  sok  tekintetben  új  államszervezetet  hozott  létre,  mely  a  székely  nemzeti  szerkezetre  sem  maradhatott  befolyás  nélkül,  de  amely,  ha  kisebb-nagyobb  változásokat  idézett  is  elő,  lényegében  mégsem  dönté  meg  a  székelyek  sajátszerű  szervezetét,  s  valahányszor  ez  megsértett  és  kellő  tiszteletben  nem  tartott,  mindannyiszor  a  székely  kész  volt  azt  még  fejedelmével  szemben  is  fegyverrel  oltalmazni.  A  jogvédelem  érzete  és  a  nemesség  túlhatalmaskodása  idézte  elő  a  székelyek  első  felkelését  János  Zsigmond  alatt  1562 - ben,  mikor  Vaja  mellett  legyőzetvén,  s  a  mozgalomban  részt  vettek  közül  sokakat  jobbágyságra  vetett ;  itt  mondatott  ki  az  is,  hogy  ezután  a  székely  is  hűtlenségi  bűn  esetében  fejét  és  jószágát  is  veszíthesse.  Ezáltal  a  székelyek  addig  tisztán  demokrat  irányú  nemzeti  szervezetében  arisztokratikus  elemek  hozattak  be,  mert  azt  addig  sérthetetlen  székely  örökség  konfiskálhatóvá  tétevén,  annak  eladományozása  lehetővé  tette  az  addig  igen  korlátolt  számú  primori  rend  kifejlődését  és  a  jobbágyok  többítését,  kiknek  számát  a  primorok  később  betelepítések  által  szaporították,  és  növekedett  azok  száma  azáltal  is,  hogy  a  magokat  hadi  kötelezetség  alól  kivontak  büntetése  a  jobbágyságra  vettetés  volt.  Ígszármaznak  Székelyföldön  a  jobbágyok,   kik  inquilinusok,  köznépek,  parasztok  nevezet  alatt  fordulnak  elő,  de  akik - mint  osztály -  nem  voltak  soha  a  székelyek  közé  sorozva.

Előfordul  még  Székelyföldön  a  libertinus  elnevezés  is.  Ezek  betelepedett  mesteremberek  vagy  beházasodott  idegenek  vagy  más,  népességből  kifogyott  helyekre  települők  voltak.  Ily  libertinusok  Kállay  szerint  a  Bereckre,  Kézdivásárhelyre,  Olasztelekre,  Oroszfaluba  és  Szászfaluba  települtek.  Ilyenek  a  karatnai,  voláli,  peselneki,  szárazpataki,  kurtapataki,  szentléleki  besenyő  telepek ;  ilyenek  lehettek  kezdetlegesen  Oroszhegy  és  Lengyelfalva  lakói,  s  ilyenek  részben  a  városok  lakói,  kik  csak  később,  nyert  szabadalmak  által  lettek  kiváltságosakká.  Előfordulnak  sokkal  később  az  ármálisták  és  donatárius  nemesek  is  nagyon  csekély  számban.  De  ezen  osztályok  között  nem  volt  éles  válvonal  húzva,  mert  akár  hadi  érdemek  vagy  hőstett  jutalmaként,  akár  jószágszaporodás  mellett  egyik  alsóbb  osztályból  egy  felsőbe  volt  áttehető  a  székely,  mint  az  Mátyás  királynak  1473 - ban  adott  fennebb  közlött  rendeletéből  is  kitetszik,  és  ezen  előléptetés  nemcsak  a  két  felsőbb  osztály  között  volt,  hanem  gyalog,  sőt  libertinus  is  egyszerre  primorrá  lehetett.

Miként  a  nemzeti  felosztás  és  a  főhatalomnak  képviselete,  úgy  a  székelyek  alkotmánya  és  nemzeti  szervezete  is  nagy  változásokon  ment  át.  Az  Árpáddal  kötött  és  Szent  István  király  által  is  megerősített  szövetség  értelmében  a  sztékely  nemzeti  önállósággal  bírt,  vagy  legalább  egy  ilyennek  több  kritériumait  megtartá,  minő  volt  a  nemzetgyülések  s  az  azokat  gyakorolt  törvényhozási  jog  (a  belkormányzatot  érdeklő  kérdésekben),  melyet  nemcsak  a  királyok,  hanem  még  a  nemzeti  fejedelmek  alatt  is  számtalanszor  gyakorolt.  Nemzeti  önállóságának  ily  járuléka  volt  az,  hogy  székelyt  ítélet  előtt  nem  volt  szabad  elfogni,  a  székelyt  vajda  széke  elibe  hívni  nem  lehetett,  hanem  csak  saját  székén  választott  székely  bírák  által  ítéltethetett  el.A  többi  részekétől  eltérő  nemzeti  szervezetének  kifolyása  volt  az,  hogy  a  székelynél  a  homagium  csak  huszonöt  forint  vala,  míg  a  megyéken  kétszáz  forint ;  hogy  a  székely  jószág  még  fejvesztés  esetében  sem  szállott  a  fiskusra,  hanem  az  örökösökre,  s  a  Székelyföldön  ,,jus  regium"  nem  lévén,  megszakadás  esetében  is  nem  a  korona,  hanem  a  szomszéd  örökölt,  és  az  örökösödésnek  ezen  sajátos  rendjét  még  1636 - ban  január  30 . án  kiadott  védlevelével  is  megerősített  Rákoczi  György,  kimondván  azt,  hogy  ,,Székelyföldön  publicátió  ne  legyen,  és  a  fiscus  ott  ne  örökölhessen,  és  hogy  a  székelységnek  határáról  se  barom,  se  gabonabeli,  se  semmi  egyéb  bonumokról,  se  magok,  se  jobbágyok,  pásztorok  és   majoruk  fiscus  számára  való  dézmaadással  nem  tartoznak."

Ilyen  sarkalatos  és  sajátos  törvénye  volt  a  székelyeknek  az,  hogy  ahol  fiú  volt,  ott  a  fekvőségeket  az  örökölte,  a  leány  csak  kiházasítást  nyervén ;  de  ahol  csak  leány  volt,  az  mint  fiú - leány  örökölt  mindent.  Ily  sarkalatos  előjoga  volt  a  székelynek,  hogy  háromforintos  pert  is  a  királyhoz  fellebbeztetett,  és  az,  hogy  semminémű  pénzadót  nem  fizetett,  csakis  ököradót ;  de  amely  kiváltságaikért  és  előjogaikért  tartoztak  harc  idején  fejenként  felkelni,  s  minden  időben  a  király  udvarában ( felváltva)  száz  lovast  tartani.

A  fejenkénti  felkelés  kötelezetsége  fenntartott  a  nemzeti  fejedelmek  alatt  is,  sőt  az  akkint  rendszeresített,  hogy  a  primor  tartozott  vagyoni  állapotja  szerint  három,  négy,  öt  lovassal  kiállani ;  a  lófők  fejenkint,  páncél,  sisak,  pajzs,  kopja  s  más  hadakozó  szerekkel  ellátva  lóháton  jelentek  meg ;  ha  valamely  lófő  szegény  volt  lovat  szerezni,  akkor  a  gyalogokkal  kelt  fel ;  de  mihelyt  lóra  tehetett  szert,  azonnal  ismét  lovassá  lett.  A  gyalogok  szintén  fejenkint,  puskával  s  egyébkint  is  jól  ellátva  keltek  fel.  Egy  hónapig  a  székelyek  közül  senki  zsoldot  nem  kapott,  hanem  magát  táplálta,  s  díjazva  csak  akkor  voltak,  ha  a  hadjárat  egy  hónapnál  tovább  tartott.  Terhes  volt  a  hadkötelezetség  főként  a  nemzeti  fejedelmeknek  küzdelemteljes  korszakában,  azért  ez  alól  mentesítendők  magokat,  sokan  a  kevéssé  terhelőbb  jobbágyság  köpenye  alá  bújtak ;  de  hogy  ez  akadályozva  legyen,  arról  is  gondoskodott  a  törvényhozás,  elrendelvén,  hogy  ,,a  Generális (főkapitány)  cirkálja  meg  a  székelyeket,  s  kik  jobbággyá  tették  magokat,  helyezze  vissza  előbbi  osztályukba ;  ki  másodszor  is  megpróbálná  azt,  halállal  büntessék".

De  dacára  e  szigorú  rendeletnek,  mégis  sokan  lettek  jobbágyoká,  ha  nem  önkéntesen  is,  de  a  nemesség  túlhatalmaskodása  által,  s  azért  1635 - ben  Rákoczi  maga  személyesen  ment  a  Székelyföldre,  s  a  törvénytelenül  jobbággyá  letteket  kiszabadítja,  s  örökségekkel  egyetemben  regisztráltatván,  a  tiszteknek  hivataluk  elvesztésének  terhe  alatt  megparancsolta,  hogy  azokat  szabadságukban  oltalmazzák.   01633 - ban  az  is  törvénnyé  lett,  hogy  pixidariustól  jószágot  örük  áron  megvenni  ötszáz  forint  büntetés  terhe  alatt  tiltva  van,  nagy  szükségben  is  zálogjára  az  értéknek  csak  harmadába  köthesse  le  jószágát.

De  nemcsak  a  szabad  székely  elsüllyedése,  hanem  a  nemesség  túlhatalmaskodása  felett  is  őrködött  a  törvényhozás.  Mátyás  király  fennebb  említém  rendeletében  a  nemeseknek  zsarolását  jószágok  feldúlatása,  a  lustrális  beosztás  megváltoztatását  infámia  terhe  alatt  megtiltja,  az  1666 - i  országgyülési  végzések  8.  cikellye  pedig  erre  vonatkozólag  azt  mondja :  ,, székely  atyánkfiai  szabadságuknak  megbántodásával  jelentik,  hogy  őkegyelmek  közül  a  főrendek  gyűlésbe (országgyűlésre)  regálissal  hivatnak ;  végeztük  azért,  hogy  az  őkegyelmek  közt  lévő  főrendek  ennekutánna  gyűlésbe  regálissal  ne  hivassanak  hanem  aziránt  is  őkegyelmek  régi  szabadságokban  maradjanak".

Nagyon  terhes  volt  a  székelynek  hadkötelezetsége,  mely  nagy  vész  idején  a  fejenkénti  felkelést,  kisebb  csatározások  alkalmával  a  fegyveres  erő  ötödrészének  kiállítását  tette  kötelességévé,  s  emellett  Fehérvárt  kétezer  lovas  s  annyi  gyalog  volt  őrizetül ;  ezen  felül,  főként  a  három  nemzetnek  1544 - i  tordai  uniója  után,  akárhányszor  részt  vetrtek  az  adóban  is  a  székelyek,  hanem  ezt  mindig  önkénytesen,  a  többi  társnemzetek  iránti  méltányosság  és  testvériségből  esetről  esetre  ajánlották  meg.  Így  az  1662 - ben,  októberben  Medgyesen  tartott  országgyűlés  megadóztatta  a  székely  szabad  rendet  is,  de  kimondotta  ,,hogy  az  országnak  rendkivüli  pusztuló  állapotjába  a  nemesi  szabadság  sérelmével  kivételesen  esik,  s  ha  Isten  az  ellenséget  elviszi,  adóval  újabban  terheltetni  nem  fognak".

A  székelyek  adómentességét  a  Leopoldi  kötlevél  és  az  Alvincziana  rezolució  is  biztosította.   E  kor  azonban  a  jogtiprás  és  törvénysértés  korszaka  volt,  a  Thököli  beütése  által  percnyire  jogtisztelővé  lett  bécsi  kormány  újból  visszatért  hagyományos  beolvasztási  és  magyarelnyomási  vétkes  politikájára,  s  nemcsak  a  székely,  hanem  a  magyar  alkotmány  is  naponta  nyirbálva,  sértve  volt,  hűtlenül  megszegve  az  eskü  és  szerződés,  mely  ezt  biztosítá. A  jógérzetében  megsértett  nemzet  fegyvert  ragadott ;  de  hiába  vívta  hős  Rákoczi   Ferencnek  vezetése  alatt  évtizeden  át  a  szabadság-  és  jógvédelmének  legdicsőbb  harcait ;  a  fegyverrel  le  nem  győzhetett  nemzet  lekenyereztetett,  az  alkotmánynyirbálás  és  beolvasztási  törekvések  üdvtelen  politikája  tovább  folytattatott.

A  székelység  a  Rákoczi - mozgalomnak  mindvégig  legkitartóbb,  legönfeláldozóbb  támogatója  lévén,  legelőbb  fegyverétől  fosztatott  meg,  azután  adómentessége  is  megszünt,  az  1714 - i  országgyűléás  azon  végzése  alapján,  mely  kimondá,  hogy  mindazon  nemes,  kinek  két,  a  község  terheit  szuportáló  embere (jobbágya)  nincsen,  adózni  tartozik,  mely  a  székelység  nagy  részét  adó  alá  vonta.   1762 - 64 - ben  a  madéfalvi  vérfürdőnek  gyászos  keresztségével  felerőszakolták  a  fegyvert  a  székelység  egy  részére  míg  másik  része  adó  alatt  maradt ;  de  a  fegyvert  viselő  nép  sem  volt  egészen  adómentes,  mert  az  1764 - i  törvénytelen  katonai  reglementum  VII.  artikulusa  szerint  a  katonáskodó  székely  is  tartozott  béke  idején  az  adó  kétharmadát  fizetni ,  háború  idején  pedig  az  olyan  család,  melyből  egy  vagy  több  egyén  harcban  volt  adómentessé  tétetett.

A  fegyverek  törvénytelen  felerőszakolása  és  más  jogsérelmek  ellen  annyiszor  szóltak  fel  a  székelyek,  valahányszor  arra  alkalmuk  nyílt ;  az  1790 - 91 - i  országgyülés  folyamata  alatt  nyomatékoson  követelték,  hogy  helyeztessenek  vissza  a  Leopoldi  kötlevél  által  biztosított  adómentességükbe.  Az  ország  rendei  magukévá  tevén  az  ügyet,  felírták,  s  végre  hosszas  feliratok  és  izenetek  után  vegyes  bizottság  neveztetett  ki,  mely  munkálatába  a  székelyek  hadkötelezetségét  és  adómentességét  vette  fel  alapul,  minek  eredménye  végre  is  csak  annyiban  lett,  hogy  1804 - ben  a  katonáskodó  székelyek  adókötelezetsége  megszüntetett,  de  a  fegyverviselőknek  régi  nemzetellenes  szervezete  meghagyatott,  s  dacára  ezen  demoralizáló  rendszernek,  dacára  a  nemzeti  szellemet  és  szabadságérzetet  minden  módon  kiirtani  törekvő  német  tisztjeinek,  1848 - ban  a  székely  határőri  katonaság  utolsó  emberig  a  nemzet  szent  ügye  mellett,  szabadsága  és  alkotmányáért  harcolt,  nem  többé  kötelességből,  mert  a  határszéli  katonaság  megszüntetése  elvileg  kimondatott,  hanem  a  haza  és  szabadság  iránti  szeretetből,  melyben  a  székely  minden  időben  emelkedett  és  nagy  volt,  s  szabadságharcunknak  valódi  hősies  harcosai  kerültek  ki  a  székelyek  közül,  és  e  dicső  korszaknak  legdicsőbb  jelenetei,  legbámulatosabb  fegyvertényei  kétségtelenül  azok,  melyek  Háromszék  önvédelmi  harcában  felmerültek,  s  melyek    nemzeti  történelmünk  legfényesebb  lapjait  töltik  be.

                                           A  székelföld                                                                                                                                                                                                                                                          ORBÁN  BALÁZS

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.